Bemutatták A három kívánságot a Vojtina Bábszínházban

Mi történik, amikor egy családi nyaralást megzavar a hirtelen jött rossz idő? Mit kezdenek a családtagok egymással és önmagukkal a kényszerű bezártságban? Olvasnak? Társasoznak? Tévét néznek? Nem, ők bizony mesélni kezdenek. És nem is akárhogyan!

Saját maguk válnak a mese szereplőivé. De bekapcsolódik még a történetbe két furcsa, titokzatos szereplő is. Kik lehetnek ők? Hogyan segítenek a szülőknek és a lányuknak, Hajninak abban, hogy újra egymásra találjanak, hogy valóban boldog családdá váljanak?

Hajdu Péter, a Vojtina Bábszínház színésze A három kívánság című népmese átdolgozásával debütált rendezőként és íróként a bábszínház idei évadának első nagyszínpadi bemutatójában szeptember 20-án. A kerettörténetben egy háromfős család életébe nyerhetünk betekintést: a munkától túlterhelt, egymástól eltávolodó szülő-páros, és egy hullámzó érzelmi- és kedélyállapotú kamaszlány világába. Az író-rendező az alapul szolgáló népmesében különösen fontosnak tartja a humort, és azt az előadást több ponton is meghatározó motívumot, amely szerint a racionális működésmódunk helyett az érzelmi alapú döntéseink veszik át a főszerepet. Míg azeredeti népmesében a szegény ember feleségének három kívánsága után a történet kiindulópontjához jutunk vissza, addig a Vojtina készülő előadásában felvillan egy szebb jövő reménye is.

A Hajdu Péter által írt kerettörténet szerint Anna, a feleség, Tamás, a férj és lányuk, Hajni a hétköznapok elől menekülve vidéki nyaralásra indulnak, kimondatlanul is valamiféle megváltást várva a vakációtól. Az erősen konzervatív értékek mentén alakuló családmodellben az évek alatt tornyosuló kimondatlan nehézségek, nézeteltérések és feszültségek szinte kézzel foghatóvá válnak.

A mindent eltűrő, önmagát és vágyait rendre feláldozó, túlhajszolt édesanya, és a közel sem érzéketlen, inkább figyelmetlen édesapa egyre kevésbé beszélik egymás nyelvét, és nem találják az utat a befelé forduló, tizenhat éves kamaszlányuk felé sem. A család Elekházára érkezik, ahol a kissé bolondos, titokzatos szállásadójuk, Margitka fogadja őket. Hamar kiderül, hogy a vízparti pihenést a rossz idő miatt valamilyen módon helyettesíteniük kell. Egy régi diavetítő, és a benne lévő diafilm lesz segítségükre: kitalálják, hogy „mozidélutánt” szerveznek…

Vajon sikerül a családnak a megváltozott körülmények mellett jól éreznie magát a nyaraláson? Közelebb tudnak-e kerülni egymáshoz? Az évek alatt összegyűlt sérelmeket vajon feloldja-e egy népmese tanulsága?

Hajdu Péter tipikus családi előadást szeretett volna első rendezésként színpadra állítani, így olyan kerettörténetet alkotott az ismert meséhez, amely a család minden tagjához tud szólni.

Foglalkoztatott a szereplők önzősége, és talán még azon is elgondolkodtam, hogyan lehet ebből a helyzetből tovább lépni úgy, hogy ne folyton a másikra mutogassunk, a másikat okoljuk. A kerettörténetben teljesen hétköznapi, a nézők számára is ismerős helyzeteket láthatunk. Olyanokat, amelyekben hajlamosak vagyunk “robbanni”, sokszor nem is feltétlenül a konkrét szituáció miatt, hanem az addig felgyülemlett feszültséget adjuk ki magunkból. Azt szeretném megmutatni, hogy van megoldás

– mondta Hajdu Péter.

Telenkó-Oláh Tímea, az édesanyát alakító színésznő Anna karakterében az önfeláldozó magatartás mellett a hűséget és kitartást emelte ki legfontosabb erényként.

Anna a családját mindig maga elé helyezi, túl sok láthatatlan munkát vállal magára: vezeti a háztartást, számontartja férje és gyermeke szükségleteit – mindeközben teljesen háttérbe szorul. Az előadás csúcspontja akkor jön el, amikor elege lesz a mindennapi terhek szótlan cipelésétől, és végre kiáll magért. Ebben a kiállásban ugyanakkor ott van a családja iránti hűség és kitartás, melynek köszönhetően helyreáll a családi béke

– mondta Telenkó-Oláh Tímea.

Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina

Tetszett? Oszd meg másokkal is!