Debrecen Hotels

Tényleg veszélyes a debreceni gyorsnövesztésű ponty? Utánajártunk!

  2018 dec 22 / #debrecen
Google ads
Google ads

Heves olvasói reakciók is érkeztek a szokottnál háromszor gyorsabban növekvő pontyok hírére. Van bármi félnivalónk ezektől a halaktól, ha véletlenül kikerülnének a piacra?Néhány hete adta hírül a Debreceni Egyetem, hogy az intézmény Halbiológiai Laboratóriumában olyan technológiát dolgoztak ki, amellyel a pontyok 12-13 hónap alatt elérik az ivarérettséget és a piaci méretet. Ez pont egyharmada a hazánkban megszokott tógazdasági körülményeknek, ahol általában három év alatt érik el a pontyok a kívánt méretet.

Több olvasónktól is kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy ezek a halak a fazékban már génmódosított élelmiszernek minősülnek, és ki tudja, milyen veszélyeket rejt fogyasztásuk az emberi szervezetre nézve:

A Halbiológiai Laboratóriumban értük utol Fehér Milánt, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Állattenyésztési Tanszék tudományos munkatársát, aki szintén találkozott negatív visszajelzésekkel. Mint megjegyezte, ehhez egyes országos sajtóorgánumok szenzációhajhászsága is hozzájárulhatott.

A legfontosabb kérdést gyorsan tisztába is tettük:

a Debrecenben, “gyorsított” növekedési eljárással nevelt pontyok genetikai állományában semmilyen változás nem történik, így természetesen semmi köze a génmanipulációval előállított élelmiszerekhez.

Régóta ismert már ez a módszer

A rövidített tenyészidőt egyébként nem a Debreceni Egyetem kutatóinak sikerült először elérnie, például a hatvanas és hetvenes években már szép számmal dolgoztak hasonló projekteken magyar kutatók – főleg az akkori fejlődő országokban: Délkelet-Ázsiában, Afrikában. Dél-Amerikában. Megfigyelték, hogy Brazíliában, trópusi körülmények között, az állandóan meleg vízben és nagy mennyiségű táplálék mellett a Magyarországról kivitt pontyivadékok sokkal nagyobb mértékű növekedést produkálnak.

A ponty ugyanis egy változó testhőmérsékletű állat, akkor növekszik, ha számára megfelelőek a körülmények, ezen belül is elsősorban a vízhőmérséklet. Optimális esetben ez húsz-huszonpár fok, ez alatt lassabban fejlődik. Hazánkban az ivar- és piacérettséghez szükséges, tógazdaságban eltöltött három év magában foglal két telet, három őszt és két tavaszt is, így a hal növekedési szakasza mindössze májustól októberig tart, utána lehűl a víz, és nem is táplálkozik már érdemben.

– magyarázza a kutató. Tehát jelentős részben a tenyészidő meghosszabbítása okozza a gyorsabb növekedést, és nem valamiféle genetikai beavatkozás.

Könnyen megérthető most már, hogy a trópusi, állandóan 20 fok fölötti vizekben a pontyok hasonló növekedést produkálnak, mint a Debreceni Egyetem laboratóriumában, tehát a genetikai potenciál meglenne bennük, de a mi éghajlatunkon évente csak 160-180 napjuk marad a gyarapodásra.

Speciális táplálékot kapnak

A laborban nevelt halak pontosan olyan összetételű eleséget kapnak, amely számukra optimális, figyelembe véve életkorukat, méretüket és fajukat. A táp legfontosabb összetevői a halliszt, halolaj, húsliszt, vérliszt és különféle gabonamagvak. Egy tápszemcsében minden fontos tápanyag a hal rendelkezésére áll.

A laboratóriumban ezer, illetve tízezer literes medencékben növekednek a pontyok, nemek szerint elválasztva. Erre azért van szükség, mert a kutatók azt is vizsgálják, van-e különbség az ikrások és a tejesek testtömeg-gyarapodása és takarmányértékesítése között.

A zárt rendszerben működő szűrőberendezéssel és hőszabályzóval folyamatosan biztosítják a 20 fok körüli vízhőmérsékletet és a megfelelő vízminőséget. Az ammóniát nitrifikáció során olyan nitrogénformává alakítják át, ami már nem mérgező a halra nézve, emellett folyamatos a levegőbeoldás annak érdekében, hogy az oxigéntelítettség is optimális legyen.

A kutatók egy kijelző segítségével folyamatosan monitorozzák a vízparaméterek változásait, és ha indokolt, elvégzik a szükséges beavatkozásokat.

A ponty természetes táplálékai egyébként ivadékkorában a zooplankton változatos méretű összetevői (kerekesférgek, Cyclops, vízibolha stb.). Ahhoz, hogy az alacsonyabb rendű élet – kezdve a zooplankton táplálékául
szolgáló algáktól – beinduljon a tóban, szerves trágyát szórnak a vízbe.

A tógazdasági pontyok kiegészítő takarmányként – szénhidrátszükségletük fedezésére – különböző gabonaféléket, elsősorban búzát és kukoricát kapnak.

Találkozhatunk ilyen ponttyal a karácsonyi asztalon?

Ez a folyamatos tenyészidejű halnevelés még csak kísérleti fázisban jár, így esélytelen, hogy a halpiacon, vagy bármely halat árusító helyen ilyen pontyokkal találkozzunk. Valószínűleg a fejünkhöz is kapnánk, mert ezek a halak jóval drágábbak lennének, mint “hagyományos”körülmények között felcseperedett társaik.

Mi nem a piacra dolgozunk, ez csak egy kutatás-fejlesztési projekt

– szögezte le Fehér Milán, hozzátéve, egyelőre nem valószínű, hogy a halastavas gazdák kapkodnának ezért a drága pontynevelési módszerért, ugyanakkor a technológiai néhány eleme a közeljövőben beépülhet a nagyüzemi haltermelésbe.

Mint korábban említettük, a Halbiológiai Laboratóriumban a pontyokon kívül sügérrel és harcsával is kísérleteznek, ha e halfajokkal kapcsolatban is birtokunkba kerül kutatási eredmény, feltétlenül beszámolunk róla.

Címlapfotó: Sóki Tamás/MTI

Sz. Sz.