Református nagytemplom

A református nagytemplomról talán mindenki Debrecen, azaz a „kálvinista Róma” legjellegzetesebb épületére, templomára asszociál, amely a Kossuth tér és a Kálvin tér közt áll.

A templom nem csak Debrecen, hanem a Magyar Református Egyház jelképe is, amelyet köszönhet hatalmas méreteinek, 1500 m²-es alapterületének és rendkívüli méretű harangjának, amely a magyarországi református templomok között egyedülálló.

A mai templom helyén már a középkorban is egy templom állt, de az az 1200-as években leégett, majd a helyére épített Tiszántúl legnagyobb temploma is leégett 1564-ben. Sokáig álltak elhagyatottan a megfeketedett falak. 1626-1628 között építették újjá, amely során a templom egy teljesen új arculatot kapott. 1802.06.11-én nagy tűzvész pusztított Debrecenben, amely a város harmadát elpusztította, és a templomot sem kímélte, így már harmadszor égett szinte porig a ma ismert épület elődje. A ma ismert templom építése 1803 kezdődött Páchy Mihály tervei alapján, majd Thaller József építész vette át az irányítást mivel Pácy nem volt elégedett a kivitelezéssel. Az eredeti tervekben kereszt alakú, középen kupolás templom szerepelt, de pénzügyi okok miatt ez nem valósult meg. Helyette a templom jelképévé vált két 61 méter magas torony épült csak meg, a bal oldalit 1818-ban, míg a jobb oldalit 1821-ben adták át. A két torony közti üres területet Rábl Károly tervei alapján töltötték ki egy timpanon mögé épített díszes frontgalériával. A templom átadására, felszentelésére 1823-ban került sor.