Meghalt Tamás Gáspár Miklós

74 évesen, hosszú betegség után elhunyt Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású magyar filozófus, az egyik legnépszerűbb magyar publicista – közölte a Litera.

Tamás Gáspár Miklós, vagyis TGM a Kádár-rendszer földalatti ellenzékének tagja, a rendszerváltás egyik fontos alakja, konzervatív-liberális országgyűlési képviselő, majd a nyugati marxista irodalom közkedvelt szerzője volt.

Romániai magyar kommunisták gyermekeként született 1948. november 28-án. Udvarhelyszéki édesapja és a nagyváradi ortodox zsidó családból származó édesanyja a kommunista mozgalomban találkoztak a harmincas években. A királyi Romániában és a háború alatt többször ültek börtönben mindketten.

Már gyerekként is a vallás és az ókor érdekelte, a kommunizmust, bár foglalkoztatta, elutasította. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia-diplomát 1972-ben. 1978-ban törvényesen települt át Magyarországra.

Az ELTE Bölcsészkarán kezdett tanítani tudományos munkatársként. Első, szamizdatban megjelent írását a lengyel hadiállapot 1981. december 13-i kihirdetése ihlette, ezzel kinyilvánította az ellenzékhez való csatlakozását. A munkahelyéről elbocsátották, néhány hónapig egy csepeli közkönyvtárban dolgozott, majd munkanélküli lett. A demokratikus ellenzék egyik legismertebb alakjaként 1985-ben részt vett a monori találkozón, az egyetlen olyan ellenzéki megmozduláson, ahol népiek és urbánusok, a későbbi MDF és SZDSZ szellemi elitje ült egy asztalhoz.

Ugyanebben az évben tartották az utolsó egypártrendszerű országgyűlési választást. Tamás Gáspár Miklós az V. kerületben az 1983-ban bevezetett többes jelölés intézményét kihasználva, spontán jelöltként akart indulni Várkonyi Péter külügyminiszterrel szemben, de a hatalom ezt adminisztratív eszközökkel megakadályozta.

A nyolcvanas évek második felében az amerikai Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, angliai és francia egyetemeken tanított, és – ahogy ő fogalmazott – angol gyerekei lettek. (Gyermekei: Ábel (1981), Rebecca (1988), Jonathan (1991), Hanna (2005)) Harmincnyolc évesen, 1986-ban járt először nyugaton, külföldi nyomás kellett ahhoz, hogy útlevelet kapjon.

A nyolcvanas évek végén időközi választást írtak ki választókerületében, az V. kerületben, amin Tamás Gáspár Miklós is indult, és a második fordulóban nyert, így, ha csak néhány hétre is, de bekerült az utolsó kommunista többségű parlamentbe.

Néhány hónappal később az első szabadon választott parlamentbe viszont Csongrád megyei listáról jutott be, mivel a belvárosi egyéni választókerületében az MDF-es Schamschula György megelőzte.

Egy teljes ciklust dolgozott végig a parlamentben, közben a pártját is próbálta megmenteni a kisgazdásodástól. 1992-ben az Országos Tanács elnöke lett, egyfajta ellensúlyként a nem sokkal korábban pártelnökké választott Tölgyessy Péter mellett.Az 1994-es országgyűlési választáson nem jelöltette magát újra, az MSZP-SZDSZ-koalíció megkötéséről már chicagói vendégprofesszorként értesült.

Az SZDSZ-ből 2000-ben lépett ki, majd 2010-11-ben a Zöld Baloldal elnöke lett, bár ez inkább volt szimbolikus, mint valódi tisztség.

A Telex nekrológja szerint TGM a Fidesz és Orbán Viktor egyik legnagyobb kritikusa volt. Már 2002-ben, a két országgyűlési választási forduló között azt írta A helyzet című pamflettjében:

„De ha a jobboldal most megint hatalomra jut, nem megy el többé. Önként biztos nem. ha évtizedekre számíthat biztos gálánsabb lesz egy kicsit. Némelyekkel. Olykor. Ám egy évtized vagy több Orbánnal ki tudja, mennyi időre szívná ki az életerőt ebből a szerencsétlen országból, amely mindannyiunk hazája, a jobboldalé is, Orbáné is. Nem kívánok nekik semmi rosszat. Csak uralmuk meghosszabbítása volna, azt hiszem, fatális, bár semminő illúziót nem táplálok az erőtlen, ötlettelen, bátortalan ellenzék iránt sem.”

az eredeti hír itt elérhető