Debrecen Hotels

Még mindig nincs gyalogátkelő a debreceni iskolánál – nyílt levél a polgármesterhez

  2020 okt 08 / #debrecen
Google ads
Google ads

Évek óta küzd olvasónk azért, hogy a Jánosi utcában az iskola gyalogátkelőn is megközelíthető legyen. Eddig sikertelenül. Levelét szöveghűen közöljük:

Több éve próbálom elérni, hogy Debrecenben, a Jánosi utcában az iskola gyalogátkelőn is megközelíthető legyen. Eddig nulla eredménnyel.  A kérésem Ön is ismeri, hiszen tavaly az önkormányzat többek között ezzel rázott le, miután amúgy magyarosan kioktattak:

” 2019 tavaszán vezetői döntés született arról, hogy ebben az évben megterveztetjük, a következő évben pedig megépítjük a gyalogátkelőt a Jánosi utcai ágon is. A szűk, de az iskola, az orvosi rendelő miatt nagyon forgalmas Jánosi utca burkolatának felújítása pedig része a 2020-as felújítási programnak”

Mielőtt  félreértené, miről írok, szeretném leszögezni, nekünk, akik a Jánosi utcában  élünk, nem a Mátyás király utcai gyalogátkelő fáj. Jó, hogy ott van, szükség van rá. Nekünk már több éve a szívfájdalmunk, hogy egy elfuseráltan “felújított”, keskeny utcában, ahova zúdul a forgalom, az iskolába és óvodába járó gyermekek és hozzátartozóik nem tudnak biztonságos körülmények között  közlekedni. Ezért is bátorkodom immár három éve folyamatosan kezdeményezni a megoldást.  Valami miatt, mégsem történt semmi.Azt nem is merem feltételezni, hogy azért mert egy civil állampolgár “merészelte” felvetni az illetékeseknek, ezt a szerintem fontos ügyet. Még mindig hiszek abban–megvallom egyre kevésbé–, hogy a köz szolgái valóban bennünket, mezei halandókat szolgálnak.Ugye milyen szépen hangzik? Csak hát a valóság…

Az önkormányzat nem lép, olvasónk tovább küzd a Jánosi utcai gyalogátkelőhelyért

A már említett tavalyi önkormányzati  közleményben felháborító a hivatkozás: ” A Jánosi utca ezen szakaszán évek óta nem volt közlekedési baleset a gyalogos közlekedés miatt.” Ez biztos igaz. Ha lett volna, akkor már elkészült volna a gyalogátkelő, a veszélyt jelző villogó lámpával? Várjuk meg, míg egy gyermeket elüt egy “30 kilométerrel” száguldó autó? Mikor járt Ön, vagy bármely illetékes a reggeli vagy a délutáni órákban az utcánkban? Érdemes eljönni, s szembesülni a kocsi áradattal, a 30 kilométer betartásával. És az iskola és óvoda Jánosi utca felőli részén, még csak egy veszélyt jelző táblácskára sem futotta hosszú évek alatt. Pedig arra is élnek emberek.

Mi nem szeretnénk, hogy egy sajnálatos esemény után kelljen a felelősöket keresni. A gyalogátkelőt csak fel lehet festeni, és talán még a villogó lámpa felszerelése sem dönti romba a megyei jogú város  költségvetését. Írom évente, egyre elkeseredetten, és bevallom Önnek, mind  dühösebben, kétségbeesetten, hogy levegőnek néznek.

Nem szeretnénk újabb éveket várni, hogy gyermekeink, unokáink biztonságban közlekedjenek, ne legyenek kitéve életveszélynek. Ha nincs pénze a városnak arra, hogy ezt a “nagy volumenű beruházást” saját erőből, pár nap alatt elvégezze, akkor kérem, erről tájékoztassák a gyerekeikért aggódó szülőket. Valami furcsa véletlen folytán kiderült, hogy amit az idézett közleményben   írtak, enyhén szólva is sántít. Azért bátorkodom ezt véleményezni, mert tavaly, pár héttel a  cikk megjelenését követően, az iskola felüli részen egy igen takaros parkolót alakítottak ki. Hogy minek? Ennek megválaszolásához nekem kevés diplomám van. Ugyanakkor kérdem, ez is a vezető döntés része volt?

Válaszolt az önkormányzat a Jánosi utcai gyalogátkelő ügyében

A levelemhez  mellékelem a 2020. október 6.-án általam  készített fotókat. Ezekből látható, hogy milyen nagyszerű munkát végeztek az út javítása során.

A lyukakat folyamatosan töltik – ki tudja, mennyiért – egy-két nap múlva már mintha semmit sem csináltak volna. Olyan sikeres “munkát “végeztek, hogy ma már a szegély nélküli út melletti gödrök számában és mélységében a Jánosi utca talán legjobban teljesít Debrecenben.

Néha kacsaúsztatónak is lehetne használni, egy nagyobb eső után a vájatokat.

Tudja, polgármester úr, hogy az óvodába és az iskolába legalább annyi gyermek jár, mint amennyi átlagos nézőszáma lehet a magyar másodosztályban, a Lokinak? Mégis közpénz százmilliókat tolnak abba a fociba, amit már régen amatőr szintről kellett volna újra építeni. Ha a Loki érték, akkor a gyermekeink miért nem azok? A közpénzből épült magániskoláról már nem is beszélve. De én csak egy picinyke gyalogátkelőt szeretnék, nem többet, nem kevesebbet.Keresem az érveket, de az évek alatt már mindent leírtam. Foganatja nem volt.

Egy erős gazdaságú város képtelen annyi aprópénzt elővarázsolni, amennyi egy “falusi” zebra felfestéséhez szükséges?  Ki lesz a felelős, ha ne adj Isten történik valami? Muszáj ezt megvárnia az önkormányzat vezetésének? Mintha tavaly, a választási kampányban polgármester úr másról beszélt volna. Nem akarom a szlogent ismételni, azt Ön jól ismeri.

Több mint egy hónapja megkezdődött a tanév. Tartok attól, a maradandóság városában továbbra  sem történik semmi. Egy akadékoskodó  grafomán újabb levele, ennyi, nem több. Mehet a többi közé.

Ön is tudja, még a nyáron levelet írtam Tasó László úrnak, a választókerület országgyűlési képviselőjének.

A képviselő úr a válaszlevelében jogosnak ismerte el a felvetésem, s a következőket írta:

“A levelében foglaltakra hivatkozva megerősítem a korábban is leírtakat:
– meggyőződtem arról, hogy az észrevétel kivizsgálást és intézkedést érdemel.
Személyesen tájékoztattam róla Debrecen polgármesterét, aki ismerte a problémát, ezért ezzel egy időben kértem szíves közbenjárását is.
– tudomásom szerint Ön a korábbiakban, az éppen követendő példaként megjelölt képviselőtársamat, Kósa Lajost is tájékoztatta a felvetésével kapcsolatban.
– hármunk közül, a többször megismételt felvetéssel kapcsolatos intézkedésre Debrecen Megyei Jogú Város Polgármestere jogosult, aki kezdeményezte a szükséges eljárás megindítását.

Természetesen értem jelzéseinek üzenetét, ezért nem is írok mást, mint remélve a megnyugtató és a közlekedés biztonságot szolgáló legjobb megoldás mielőbbi megvalósulását…”

Reagált a debreceni önkormányzat vádjaira a gyalogátkelőért harcoló debreceni lakos

Miután erre  sem történt semmi–amin nem csodálkoztam–levelet írtam  Szilágyi Edinának, a körzet önkormányzati képviselőjének, nem egyszer, kétszer. A második levelemből idézek, ha szükséges, az első email-t  is örömmel átküldöm Önnek:

“Nagyon sajnálom, hogy közel egy hónap nem volt elég az Ön számára, hogy legalább  két sorban válaszoljon. Úgy látszik, nem érdekli, hogy a választókerületében élőknek milyen problémái vannak, bár lehet, a képviselői munkából adódó nagy leterhelés miatt nem volt ideje válaszolni.

Egy biztos: a gyalogátkelő két héttel a tanítás megkezdése után sem készült el. Talán nem futja az önkormányzatnak festékre? A közlekedés a környéken, meglátásom szerint nem biztonságos. Muszáj arra várni, hogy történjen valami?

Ön szerint biztonságban vannak a körzetben élő gyermekek, és szülők, nagyszülők, amikor reggel és kora délután a Jánosi utcára zúduló járművek között szlalomoznak? “

Szeptember 10-én elküldött levelemre néma csönd. Úgy látszik, a képviselőnknek sok munkája lehet, nincs ideje a hozzá fordulókat, legalább egy udvarias levéllel leráznia. Jómagam botor állampolgárként pedig csak nézek, mint a borjú az új kapuban: egy helyi képviselőnek vajon mi az a rengeteg fontos dolog, amely miatt a füle botját sem mozgatja. Ha jól tudom, igen tisztesnek mondható tiszteletdíjat kapnak – közpénzt – a képviselők, ezért talán joggal várják el a polgárok, hogy emberszámba vegyék őket. Ez a legkevesebb amit el várhatnak. Így vagyok ezzel én is, polgármester úr.

Tisztelt Polgármester Úr! Kérem, fontolja meg a levelemben írtakat,  kérje meg munkatársait, vegyék elő a tavalyi terveket – gondolom, már biztos elkészültek -, és intézkedjen, hogy a lehető legrövidebb időn belül a gyalogátkelő, a szükséges elő jelző táblákkal elkészüljön. Kizártnak gondolom, hogy a város büdzséjében erre nincs fedezet. Meggyőződésem, hogy a gyalogátkelőre szükség van, nem lehet játszani gyermekeink, unokáink életével.
Tisztelettel:
Dr. Budácsik Lajos