Védett erdei élőhelyek tűnnek el Magyarországon, miközben a kivágott és erőművekben elégetett fa jelentős része nem az otthonok fűtését szolgálja, hanem veszteségként a környezetet melegíti. A rosszul működő fakitermelési és fafelhasználási rendszer visszásságaira hívta fel a figyelmet több civil szervezet február 4-én a Bükki Nemzeti Park területén, Lillafüreden.

Magyarországon az erdőterületek mintegy 95%-án folyik faanyagtermelés, beleértve a védett és Natura 2000-es területeket is. Az erdőket elsődlegesen faanyagként kezelő szemlélet legnagyobb vesztesei éppen a nemzeti parkok, ahol az élővilág megőrzése elvileg elsődleges cél lenne.

Vágásterületek a nemzeti parkokban

A Bükki Nemzeti Park közel ötvenéves fennállása ellenére területének jelentős részén ma is rendszeresen keletkeznek vágásterületek. Nem ritka, hogy 140–150 éves tölgyesek és bükkösök esnek a fakitermelés áldozatául – olyan erdők, amelyek pótolhatatlan élőhelyei számos védett és fokozottan védett fajnak.

Ezekben az erdőkben él többek között a fehérhátú fakopáncs, a parlagi sas, az uhu, a hiúz vagy a havasi cincér, és kulcsszerepet töltenek be a klímaváltozás hatásainak mérséklésében is. Az idős, zárt erdők hűtik a környezetüket, vizet tartanak vissza, mérséklik a szélsőséges időjárási hatásokat – funkcióik nem pótolhatók fiatal ültetvényekkel.

A kivágott fa többsége füstté válik

A kitermelt faanyag több mint fele nem tartós felhasználásra kerül. Száz kivágott fából 62-t eltüzelünk, ezek közül 20 biomassza-erőműben végzi. Ez évente mintegy 1,4 millió köbméter tűzifát jelent – mennyiségében közel négy Puskás Arénát lehetne megtölteni rönkfával.

A tűzifa körülbelül 60%-a természetes, őshonos erdeinkből származik. Mindez azért különösen problematikus, mert a biomassza-erőművek Magyarország villamosenergia-fogyasztásának mindössze 2,7%-át fedezik.

Egy kiegyensúlyozott nap- és szélenergia-mix esetén ez az energiamennyiség kiváltható lenne 41 megfelelően elhelyezett szélturbinával és 570 MW új naperőművi kapacitással, ami a jelenlegi hazai naperőművi kapacitás alig 7%-os bővítését jelentené.

Rendszerszintű probléma, nem egyedi döntések sora

A kialakult helyzet nem egy-egy rossz döntés következménye, hanem egy olyan erdőgazdálkodási és fafelhasználási rendszeré, amely hosszú időn keresztül a faanyagtermelést helyezte az ökológiai szempontok elé.

Bár az erdészetek jellemzően a hatályos jogszabályok szerint járnak el, a jelenlegi szabályozás nem képes garantálni legértékesebb erdeink megőrzését. A tervezési és egyeztetési folyamatokban a természetvédelmi érdekek gyakran alulmaradnak a gazdasági szempontokkal szemben – még a nemzeti parkok területén is.

A „szabályos” beavatkozás nem mindig természetbarát

A természetvédelem sok esetben csak kisebb módosításokat tud elérni a fakitermelési terveken, miközben az erdők szerkezete, élővilága és ökológiai funkciói sérülnek. Így fordulhat elő, hogy egy beavatkozás jogilag szabályos, mégis szembemegy a természetes megújulás folyamatával.

Ahhoz, hogy ez megváltozzon, egyértelmű állami és jogi döntésre lenne szükség: ki kellene mondani, hogy a nemzeti parkokban és fokozottan védett területeken kizárólag a természet megőrzése lehet a cél, nem pedig a faanyagtermelés.

Civil szervezetek közös fellépése

Az Erdőszeretet Szövetség, a Greenpeace Magyarország, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország február 4-én közösen szólalt fel a védett erdők érdekében Lillafüreden.

Álláspontjuk szerint, ha csak annyival kevesebb fát vágnánk ki, amennyi jelenleg biomassza-erőművekbe kerül, egyötödével csökkenne a fakitermelés volumene. Ez lehetővé tenné, hogy a legértékesebb erdeink – különösen a nemzeti parkok idős állományai – jelentős részben háborítatlan élőhelyekké váljanak.

Van alternatíva – a tudás rendelkezésre áll

Magyarországon már ma is léteznek olyan, folyamatos erdőborítást biztosító kezelési módszerek, amelyek egyszerre óvják az élőhelyeket és hosszú távon is biztosítanak faanyagot. A szemléletváltás tehát nem elméleti kérdés: a szakmai tudás és tapasztalat adott.

A kérdés az, hogy a döntéshozatalban milyen szempontok válnak meghatározóvá.

Az erdők nem tüzelőanyagok

Az erdők összetett ökológiai rendszerek: hűtik a környezetet, vizet tartanak vissza, árnyékolnak, csillapítják a szelet, és mérséklik az éghajlati szélsőségeket. Minél nagyobb és összefüggőbb egy erdő, annál erősebbek ezek a hatások.

Az erdők feldarabolása és eltüntetése nem csupán természetvédelmi veszteség, hanem mindannyiunk életminőségét érintő kérdés. A szervezetek szerint ideje olyan erdőgazdálkodási szemléletre váltani, amely az erdőt nem tüzelőanyagként, hanem élő rendszerként kezeli.

– Szöőr Bea –

az eredeti hír itt elérhető