A jelenlegi politikai helyzet minden korábbinál feszültebb. A közélet két nagy blokk köré szerveződik, a kampánylogika kíméletlen, a választási matek uralja a közbeszédet. Ilyenkor egy kisebb párt indulása azonnal taktikai viták tárgyává válik: kinek vesz el szavazatot, kinek kedvez, kinek árt. Ebben a kiélezett küzdelemben különösen necces döntés önállóan rajthoz állni.

Mégis ezt teszi a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Nagy Dávid reggeli Facebook-bejegyzésében részletesen kifejtette, miért.

Nem lesz kétharmad – és ez felszabadító

A poszt ironikus felütéssel indul: az elmúlt hetekben megmentették a Kutyapártot attól, hogy megrészegedjen a hatalomtól. Elérték ugyanis, hogy biztosan ne legyen kétharmaduk. A mondat mögötti üzenet komoly: nem akarnak néppárttá válni mindenáron, nem akarnak megfelelni a politikai racionalitás kényszerének.

A bejegyzés szerint most végre őszintén lehet beszélni arról, miért tartják magukat az egyetlen értelmes választásnak. Még ha ez szembe is megy a klasszikus politikai logikával.

Ne reagáljunk mindenre – csináljunk valamit

A legfontosabb kérés a közösség felé az önfegyelem. Ha nem tudnak mosolyogva és kedvesen válaszolni a kritikákra, inkább engedjék el. Az online adok-kapok helyett az energiát konkrét akciókba kell fordítani: aláírásgyűjtésbe, kampánypénzből megvalósuló projektekbe, helyi ötletekbe, vicces, hasznos vagy szép kezdeményezésekbe az előttük álló ötven napban.

A kommunikáció szabálya ugyanaz legyen, mint az utcai akcióké: legyen vicces, szép vagy hasznos. Háromból egynek nem nehéz megfelelni.

A rendszerhiba szerepében

A poszt szerint a Kutyapárt rendszerhiba. Miközben a politikai rendszer mindig másokat hibáztat, ők csinálnak valamit. Az elmúlt háromnegyed év tapasztalata alapján nem éri meg minden provokációra reagálni.

Önkritikát is megfogalmaznak: túl sokat foglalkoztak más szereplőkkel, miközben saját történetükről és eredményeikről kevesebbet beszéltek. Most arra kell választ adniuk, hogyan lett a viccből cselekvő párt, miben bővültek, és miért vizsgálják először a közcélúságot, mielőtt közhatalmat kérnek.

Mindenkinek a saját példáján keresztül kell elmondania, mit lát a közösségben: humort, szociális érzékenységet, átláthatóságot, fenntarthatóságot vagy elitellenességet.

Lejáratás és politikai bélyegek

A következő időszakot kifejezetten nehéznek látják. Arra számítanak, hogy összefideszezik őket, ahogy másokat más politikai bélyegekkel illetnek. Elismerik, hogy voltak rosszul kivitelezett, rosszul időzített akciók és mondatok, ezeket le kell zárni.

A mozgalom történetét is felidézik: amit húsz éve néhányan elkezdtek, 2016-tól pár tucatnyian folytattak, ma már több ezer ember csinálja, és több százezer értékeli. Ez a lényeg, nem a matek.

A választási matematika nézőpont kérdése: innen mellettük, onnan ellenük szól. De a politizálás szerintük érzelmi döntésekből áll. A szavazó nem szavazat, hanem ember.

Kész a program – nem ígér sokat, de azt komolyan

Hosszú, belső egyeztetések után összeírták, hogyan lenne szerintük jobb Magyarország. A kiindulópont egyszerű: helyi ügyekben már bizonyítottak, az ország pedig szintén egy hely.

A program nem ígér sokat, viszont azt állítják, amit leírtak, azt hosszú évek munkájával tudják igazolni. Több mint tíz éve mondanak le pénzről és hatalomról, nem élnek gyűlöletkeltéssel, nem grafikonok alapján politizálnak, és nem ígérgetnek. Másként működnek, mint egy hagyományos politikai közösség, és a következő tíz évben sem akarnak változtatni ezen.

Vállalt ügyek – mérlegelés nélkül

A párt hosszú évek óta kiáll többek között:

• a hazai emberi jogi kérdések mellett a menekültektől a meleg házasságig

• az átláthatóságért és a közbeszerzési rendszer újragondolásáért

• a hajléktalanság és lakhatás ügyében

• a fenntarthatóság területén

• az okos drogpolitika mellett

• a független újságírás és kultúra védelmében

Állításuk szerint nem mérlegelik, hogy ezek az ügyek hoznak-e vagy visznek szavazatot, hanem egyszerűen csinálják. A parlamentben is ez lenne a feladat.

A bejegyzés hangsúlyozza: voltak hibák, de kevés olyan politikai szereplő van, amely hosszú posztokban és cikkekben próbál elszámolni a saját tévedéseivel.

Nem egymásnak, hanem a politikának

A záró üzenet pedig: ha az utolsó két hónapban ők is vicsorogni kezdenek, az egész elveszíti az értelmét. Nem az embereknek kell bemutatni, hanem a politikának. Hosszú távon ez éri meg.

Az indulás tehát nem taktikai döntésként, hanem identitáskérdésként jelenik meg a Facebook-posztban. A Kutyapárt szerint a cselekvés a lényeg, nem a matek. És ezt akarják most is képviselni, még akkor is, ha a politikai tér minden logikája mást diktál.

Fotó: Magyar Kétfarkú Kutya Párt

az eredeti hír itt elérhető