Hónapokon át tartó, elviselhetetlen fájdalom, bénulásig súlyosbodó állapot, elmaradt sürgősségi vizsgálat és egymásra mutogató intézmények – Deczky Dávid a Debreceni Napnak beszélt arról, hogyan jutott el nagy kerülővel a sürgősségi osztálytól a műtőasztalig, miközben szerinte a rendszer többször is magára hagyta.

Az akkor 34 éves debreceni férfinál évekkel ezelőtt diagnosztizáltak ágyéki porckorongsérvet. Elmondása szerint 8-10 éve él együtt a problémával, amelyet rendszeresen ellenőriztek MR-vizsgálatokkal. A kezelőorvosok mindig ugyanazt mondták: 8 milliméteres kitüremkedés felett operálnak, ő azonban rendre a határérték alatt maradt. A legnagyobb mért érték 6 milliméter volt, így a műtét helyett konzervatív terápiát javasoltak. Gyógytorna, McKenzie-módszer, manuálterápia, különféle fizioterápiás kezelések és fájdalomcsillapítók követték egymást. Voltak időszakok, amikor egy hétig fel sem tudott kelni az ágyból, de a műtét lehetősége mindig lekerült a napirendről.

2025 nyarán azonban fordulat következett. Június-július környékén a fájdalom olyan mértékben erősödött, hogy már a korábbi módszerek sem segítettek. Egy reggel aztán arra ébredt, hogy nem tud megmozdulni, így mentőt hívott. A sürgősségi osztályra korábbi idegsebészeti dokumentációval érkezett, ám állítása szerint nem történt idegsebészeti konzílium és sürgősségi képalkotó vizsgálat sem. Fájdalomcsillapítót kapott, majd hazaküldték, miközben továbbra is jelentős fájdalmai voltak és alig tudott járni.

Úgy érzi, a fájdalomcsillapításhoz való joga sérült, és a betegirányítás sem valósult meg.

Nem tudja, ki látta el

Különösen problémásnak tartja, hogy az ellátó orvos személyét utólag sem tudta egyértelműen beazonosítani. Az ambuláns lapon osztályvezető neve szerepel, de az a doktornő, aki ténylegesen vizsgálta, nem beazonosítható a dokumentumokból. Többször próbálta kikérni a teljes egészségügyi dokumentációt, ám szerinte hiányos és nehezen értelmezhető iratokat kapott.

A sürgősségi ellátást követően reumatológiai kezelésre került, ahol erős, opioid tartalmú fájdalomcsillapítót írtak fel neki. A reumatológus jelezte, hogy képalkotó vizsgálat nélkül csak feltételezni lehet az állapot romlását. MR-időpontot azonban csak novemberre kapott, ami számára elfogadhatatlanul távolinak tűnt. Végül szeptemberben előrehozták a vizsgálatot, amely már két centimétert meghaladó, kiszakadt sérvet mutatott. Addigra térdtől lefelé részleges bénulás is kialakult nála.

Debrecenben nem kapott azonnali műtéti lehetőséget, ezért végül a budapesti Semmelweis Egyetem idegsebészeti központjához fordult. Ott – elmondása szerint – az ambuláns vizsgálat alapján azonnali beavatkozást javasoltak. Október elején megoperálták, a műtét sikeres volt, fájdalmai megszűntek, jelenleg rehabilitációját végzi.

A történet azonban számára nem ért véget a műtéttel. Panaszt tett, betegjogi képviselőhöz fordult, majd feljelentést is tett, mivel állítása szerint nem kapta meg teljes körűen az egészségügyi adatait, és szerinte a sürgősségi ellátás során mulasztás történt. Első körben a rendőrség elutasította a feljelentést, később az ügyészség – a tájékoztatása szerint – hanyagság gyanúját vetette fel, így vizsgálat indult. Az eljárások jelenleg is folyamatban vannak.

Deczky Dávid szerint az akkori háziorvosa is mulasztást követett el, mert nem irányította megfelelő helyre. Emiatt már új háziorvosa van, aki azt tanácsolta, ne is várakozzon a kórházban varratszedés miatt, megoldja ő. Így is lett.

A hivatásos gondnokként dolgozó férfi rendszeresen találkozik kiszolgáltatott helyzetben lévő betegekkel. Úgy véli, az ő esete nem egyedi, hanem rendszerszintű problémákra mutat rá. Álláspontja szerint a felelősséget több ponton egymásra hárították, miközben a betegirányítás nem működött megfelelően, és az időhúzás miatt az állapota súlyosbodott.

Ma már fájdalommentes, bot nélkül jár, és úgy érzi, Budapeseten kiváló szakmai ellátást kapott. A célja most az, hogy az ügye végére pont kerüljön, és kiderüljön, történt-e szakmai mulasztás a debreceni ellátás során. Szerinte a legfontosabb kérdés nem csupán az, hogy ő végül megkapta-e a szükséges műtétet, hanem az, hogy a rendszer képes-e felelősséget vállalni, ha egy beteg hónapokon át szenved megfelelő ellátás nélkül.

S hogy mi a legfőbb tanulság? Talán az, hogy ne hagyjuk magunkat lerázni, ha súlyos tüneteink vannak. Azt sem árt tudni, hogy Magyarországon elvileg szabad orvosválasztás van, de ha nem a területileg illetékes intézményhez fordulunk, kapacitáshiányra hivatkozva megtagadhatják az ellátást. Dávidnak a budapesti intézménnyel szerencséje volt, de kérdéses, hogy valaha pont kerül az ügye végére.

Kövesd a Facebookon a Debreceni Napot, és nem maradsz le a friss helyi, országos és egyéb hírekről >>

A legfrissebb hírekért kövess minket a Debreceni Nap Google News oldalán is!    

Betegjogok a magyar egészségügyben

Magyarországon az egészségügyi törvény (Eütv.) a beteg jogainak alapdokumentuma, a betegjogok törvénybe foglalásának célja, hogy mérsékeljék a beteg és az egészségügyi intézményrendszernek való kiszolgáltatottságát. Valamennyi betegjog azt segíti elő, hogy a beteg – cselekvőképességében történő akadályoztatása pedig hozzátartozója – lehessen a „kezelés ura”, pontos képet kaphasson egészségi állapotáról, ő határozhassa meg, hogy állapotáról ki szerezhessen tudomást, továbbá – a törvény által megállapított keretek között – ő dönthessen arról, hogy mely egészségügyi beavatkozásokat végezzenek el rajta, illetve melyeket ne. Ennek keretében a törvény minden beteg számára biztosítja

• az egészségügyi ellátáshoz való jogot,

• az emberi méltósághoz való jogot,

• a kapcsolattartás jogát,

• a tájékoztatáshoz való jogot,

• az önrendelkezéshez való jogot,

• az ellátás visszautasításának jogát,

• az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogát,

• az orvosi titoktartáshoz való jogot,

• az intézmény elhagyásának jogát.

Részletek a TASZSZ oldalán.

– Szilágyi Szabolcs –

az eredeti hír itt elérhető