Az NCIS a világ legnézettebb televíziós sorozata. Töretlen sikere már a tizenhatodik évadnál tart. Nem csoda, hogy a szereplők maguk is kicsit megálltak és visszatekintettek az elmúlt tizenöt évre. Mark Harmon a sorozat első epizódjától alakítja a főszerepben Leroy Jethro Gibbs ügynököt. Arról is kérdeztem Los Angelesben,  hogy ennyi év után mennyire tud önmaga maradni és mennyire vált Leroy-já a civil életében.

Változások történtek a sorozat  szereplőgárdájában, ami az Ön karakterére is hatással lehet. Nagyobb nyomás nehezedik most színészileg Önre emiatt?

Egyáltalán nem érzem magam nagyobb nyomás alatt. Mindig nagy felelőséggel voltam a sorozat iránt és mindig megpróbáltam a lehető leghitelesebben alakítani a szerepemet. Folyamatosan rá voltunk kényszerítve arra, hogy átdolgozzuk a karakterünket. Ez egy jó dolog szerintem. Viszont az átdolgozás egyben változásokat is jelent. Az írók folyamatosan próbálnak újabb lehetőségeket kínálni a karakterek számára, hogy különböző irányokba fejlődjenek. És ezen lehet vitatkozni! De ez is az egyik oka szerintem, hogy a sorozat tizenöt év óta töretlenül sikeres és mi a világ jelenlegi legsikeresebb tévésorozatában dolgozunk. Ezzel viszont nem lehet vitatkozni.

Tizenöt év nagyon hosszú idő. A legtöbb amerikai sorozatot leveszik néhány évad után. Színészként milyen egy ilyen ilyen produkcióban szerepelni?

Régebben a színészek egyik munkáról a másikra mentek, hogy állva tudjanak maradni a filmvilág kemény harcában. Castingról castingra kellett járni, hogy újabb munkát találjunk. Mindekinek különféle definíciója van arról, hogy meddig maradhatnak a sorozatban – én mindig azt gondoltam, hogy a sorozatnak van egy kreatív lábnyoma, ami a forgatókönyvírókon múlik. Ez a sorozat a forgatókönyvírók szobájában születik meg és ott is fog véget érni. Mindaddig, amíg az írók eléggé motiváltak és új dolgokkal képesek előrukkolni évről-évre, addig biztosak lehetünk abban, hogy biztosítani fogják azt az energiát, ami a sorozatot életben tartja.

És bizonyára nem könnyű életben tartani… Szerintem kívülről sokkal egyszerűbbnek tűnik ez a feladat, mint amilyen valójában.

Voltak szerepek, amiket kiírtak a sorozatból, de ezek lehetőséget adtak új szereplők bemutatkozásához. És persze a sorozat általuk kicsit változott, mert változnia kellett. Nagy felelősség fentartani a tv-show minőségét, hogy képes legyen fejlődni és tovább mozdulni onnan, ahonnan indult. Minden évben. És igen, ez nem könnyű feladat. Azt hiszem ez a munka kívülről sokkal könnyebbnek tűnik, mint belülről.  Szép dolog büszkének lenni arra, amit csinálsz és szép dolog büszkének lenni arra, hogy kikkel dolgozol együtt. Amikor elkezdődnek a forgatások, akkor viszont nincs idő ezeken a dolgokon filozofálgatni, csak végezzük a dolgunkat a lehető legjobb tudásunk szerint a sorozat érdekében.

Vannak olyan országok ahol a rendőrség korrupt vagy nincs hatalma. Például Braziliában nincs NCIS és a rendőrség erőtlen a bűnözőkkel szemben. A sorozat mégis sikeres ebben az országban és azokban az országokban is, ahol hasonló a helyzet. Mit gondol, mi lehet a népszerűség titka?

A sorozat különböző címeken fut a különböző országokban. Valami közöset biztosan találnak benne a nézők. Jártam Brazíliában… szerintem a sorozat nemzetközi nyelvet beszél. Mindig is ezt mondtam.

Talán, mert szükségünk vannak hősökre?

Talán. Talán egy sor más dolog miatt… Azaz érzésem, hogy a nézők azért kapcsolnak ránk, mert követni akarják a szereplők életét. Aztán ott van az  ’eset’. Ami vagy megoldunk, vagy nem. Ahogyan ez az életben is lenni szokott. És a humor. Humor mindig van az epizódokban. És van egy jól bevált séma is. Az írók számára egyszerre nehéz és egyszerre élvezetes pont, ahol most tartunk. Néhány író több, mint ötven epizód megírásán van túl, a legelején pedig azért küzdöttek, hogy megtartsák a munkájukat. Most a dolog része a fejlesztés. Úgy is fogalmazhatnánk hogy már nem is azon a sorozaton dolgozunk, amit tizenöt évvel ezelőtt elkezdtünk. Hiszek abban, hogy növekednünk kell. És ez a mögöttünk álló másfél évtized azt bizonyítja, hogy jól növekedtünk. És semmi nem mond el erről többet, mint a nemzetközi közönségünk.

Tizenöt éve játszja ezt a szerepet. Változtatott valamit az ön személyiségén?

Hmm… Jó kérdés… Nem hiszem. Nem tudom. Úgy értem én nem vagyok Gibbs, én Mark vagyok. El tudom játszani őt és még mindig kihívás, mert mindig új dolokat kapok (az íróktól – a szerk.) olyanokat, hogy sokszor még magam is meglepődök rajta. Ő lep meg engem!

Ki irányít kit?

Nem tudom. Remélem, hogy… (nevet) azért nem keveredik össze bennem a dolog. Azt hiszem, én sokkal többet mosolygok, mint Gibbs. (nevet) Mindig biztos voltam abban, hogy őt leginkább a munka jellemzi. Az ő munkája. A munkája a mindene. Nem tudom, mit csinál azon kívül. Azaz épít egy hajót. Rendben. De ha elveszítené a munkáját, akkor szerintem egy elég félelmetes ember lenne… (nevet) Őt alakítom és egy színész mindig keresi a kihívás lehetőségeit egy szerepben.

Mi tűnt a kihívásnak Gibbs alakjában, amikor 15 éve először kezébe vette a forgatókönyvet?

Mikor legelőször a kezemben tartottam a forgatókönyvet a legnagyobb kihívás a neve volt: Gibbs Jethro Gibbs. Wow! Ok. A következő kérdésem az volt, hogy hogyan fogok eljátszani egy tengerészeti ügynököt. Mert színészként fogalmad sincs az ilyesmiről. Ez a házifeladatunk.

Mi a legnagyobb elismerés az ön számára?

Ha a karakterem hiteles, az elég elismerés a számomra. És ha ön tizenöt év után azt kérdezte tőlem, hogy  mennyi bennem Gibbs és mennyi vagyok én… akkor ezt elismerésnek veszem. Ez azt jelenti, hogy elvégeztem a házi feladatomat. És az nagyon jó lenne, ha ezt a munkát még kicsit tovább folytathatnám.

És Ön szerint még egy ideig folytatni tudja? Hogyan látja a sorozat jövőjét?

Minden nap próbálom a tőlem telhető legtöbbet megtenni színészként a sorozatért, de ha eljön az idő, hogy abba kell hagynunk, akkor tudomásul fogom venni, abba fogjuk hagyni. Tudja, semmi nem tart örökké.

– Vida Virág –

az eredeti hír itt elérhető