A magyar labdarúgó NB I-ben 12 csapat verseng a bajnoki címért, legalábbis elméletben, mert gyakorlatban évek óta a Ferencváros a bajnokság egyedüli esélyese. A többi 11 klub célja a bent maradás, vagy jobb esetben – ha van hozzá kedvük – valamelyik maradék nemzetközi kupás hely megkaparintása. Kinek jó ez az érdektelenségbe fulladó bajnokság? Hogyan alakult ez ki? Mi változtathatna ezen? Mekkorák a pénzbeli különbségek a csapatok között? Ezekre a kérdésekre igyekszünk most választ találni.

A Ferencváros jelenlegi keretértéke meghaladja a 40 millió eurót, míg a második Fehérvár összértéke ennek valamivel több, mint a fele, 22 millió euró. A harmadik legértékesebb keret a Puskás Akadémiáé 11 millió eurós értékkel, míg például a DVSC 6,86 millióval már csak a nyolcadik. Az első és utolsó helyezett csapat értéke között majdnem 36 milliós különbség van (Ferencváros 40, Gyirmót 4,6 millió euró).

Íme, a csapatok érték szerinti tabellája:

(transfermarkt.de)

Topligák közül talán a franciához hasonlítható a magyarországi erőviszonyok tekintetében a Fradi helyzete. Ott van a PSG, a közel egymilliárd eurós keretével, míg a második Monacónak 350 millió az összértéke, hasonlóan a 348 milliós Lyonhoz.

Tehát a párizsi csapat majdnem háromszor annyit ér, mint a második és a harmadik legmagasabb értékű klub kerete. Azt is hozzá kell tenni, hogy egyik csapat sem az állam segítségével áll ott, ahol, hanem van nekik rendes tulajdonosuk, nem pedig valamilyen kormányközeli oligarcha pénzeli közpénzből. Amióta ennyire kiemelkedik a francia fővárosi alakulat, csak nagyon ritkán sikerül a riválisoknak megszorongatniuk, pláne megelőzniük. Hazánkban is hasonló a helyzet, a Ferencvárost nem tudják megközelíteni a riválisok, így elég simán nyerik a bajnoki címeket egymás után (az előzőt például 20 pontos előnnyel).

Szurkolói balhé: a Loki-ultrák szerint a fehérváriak viperával, könnygázzal támadtak

Minek köszönhető, hogy a Ferencváros így ki tudott emelkedni?

Köztudott, hogy világviszonylatban is szinte egyedülálló módon öl az állam évente a magyar fociba. Ennek évekig semmilyen érezhető eredménye nem volt, de az utóbbi időben mintha elkezdtek volna jönni a sikerek. Természetesen nem csak a Ferencváros kap ebből a sok adómilliárdból, de ők azok, akik jól gazdálkodtak, így az utóbbi három évben bejutottak a nemzetközi kupák csoportköreibe (Európa-liga kétszer, Bajnokok-ligája egyszer), melynek köszönhetően több tízmillió euró ütötte a markukat a bejutásért, illetve az ott szerzett gólokért, pontokért. Ezeket a bevételeket jól forgatta a klub (nem csak a saját zsebükre gondoltak a tulajdonosok), tudtak fejleszteni a kereten, nem fejetlenül igazoltak, hanem olyan játékosokat hoztak, akik beleillenek a csapat koncepciójába, és erősítést jelentenek a saját posztjukon.

Kinek jó ez a valódi versenyhelyzet nélküli bajnokság?

Senkinek sem, még a bajnoki címeket bezsebelő Fradinak sem, mert amennyiben bejut egy El vagy BL, esetleg Konferencia-liga csoportkörbe, arra a hat találkozóra kell felpörögnie a csapatnak, mert a bajnoki mérkőzések alkalmatlanok arra, hogy a nemzetközi focihoz megfelelő szinten tartsa a játékosokat. Különösebb erőfeszítés nélkül, tartalékosan is meg tudják nyerni a bajnokikat akárki ellen, csak annyit kiadva magukból, amennyire éppen szükség van. Néhány gárdánál pedig gyakran érzi azt a szurkoló, főleg a szezon vége felé, hogy nagyon szeretnének lemaradni a nemzetközikupa-indulásról, mintha az egy teher lenne, ahol könnyen le is lehet égni egy jelentősen kisebb állam kisebb csapata ellen. De ugyanez megfigyelhető évről évre a másodosztály élmezőnyében is. Sokan mintha nem szeretnének feljutni, és a szezon második felében egyáltalán nem gyűjtögetik a pontokat, miután ősszel már bebiztosították a bentmaradást.

Hogyan lehetne újra izgalmas a magyar bajnokság?

Itt nincs realitása egy tőkés, külföldi befektetőnek egyik klub esetében sem, tehát marad az állam, amelynek még több pénzt kell pumpálnia a csapatokba, de ez önmagában kevés. Olyan vezetőségre és szakmai stábra van szüksége a kluboknak, amelynek valódi célja a jó szereplés, a nemzetközi kupába jutás, és ezek fontosabb szempontok, mint a pénz. Persze az sem lenne hátrány a magyar labdarúgás számára, ha ezeket az eredményeket minél több fiatal, magyar játékossal a soraiban érnék el a csapatok. Hogy várható-e néhány csapat felemelkedése az alábbi módon? Nem hiszem, a legtöbbjük beéri a rengeteg támogatással, azzal, hogy minden évben bent maradnak az első osztályban, és ebből kiválóan megélnek. Sajnos nem látszik sok esély a Ferencváros bajnokságon belüli megszorongatására sem a DVSC, sem más magyar csapat által. Ha mégis történne hasonló, az inkább a Fradi gyengélkedése miatt történhet, és nem azért, mert valamelyik riválisa megtáltosodott.

– Arany Balázs –

az eredeti hír itt elérhető