A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján – ahogyan már 2012-óta teszi – ismét vendégségbe hívta a nehéz sorsú debrecenieket. Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel vártak minden rászorulót. A gyermekeknek édességet is vittek.

A sor most is hosszú volt, mint ahogyan sajnos megszokhattuk. Már jóval az ételosztás kezdete előtt sokan sorakoztak, várva az ebédet. A kezdés előtt fél órával már a 100-as sorszámnál tartottunk. Az ételosztás végére mind a 150 adag káposzta elfogyott. Sajnos most a repeta is elmaradt.

Idén most voltak a legtöbben, és nem a jó idő miatt. A koronavírus járvány következtében egyre több család kerül kilátástalan helyzetbe, így hónap végén még a kenyér megvétele is gondot okoz.

Szomorú tekintetű, megtört, elkeseredett emberek várták, hogy sorra kerüljenek. Ahány ember, annyi sors, annyi tönkretett élet. Nehezen nyílnak meg, saját nyomoráról senki sem beszél szívesen. Most a maszk segített is segített „rejtőzni”.

Úgy ötödik éve, mind több a kisnyugdíjas, a közmunkából tengődő ember, akik egyik napról, a másikra élnek. Mára ők vannak többségben: sokan mondják, szégyellik, hogy ide jutottak, de így hó végére a családi kasszában apró is alig akad. Vannak, akik kérik, róluk ne készüljön fotó, mert nem szeretnék, ha a szomszédok meg tudják, mire kényszerül hétvégén. Egy idős nénike könnyeivel küszködve mondta, mennyire örül annak, hogy végre töltött káposztát ehet. Ezt már régóta nem engedheti meg magának. Körülötte sokan egyetértően bólogattak.

Megdöbbentő, hogy kisnyugdíjas házaspárok is érkeznek. Kicsit félénken, szégyenlősen, egymás kezét fogva. Kettőjük nyugdíja sem futja arra, hogy így hó végén meleg ételhez jussanak. Egykor az a mondás járta, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok étele. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságából erre már nem futja.

Sajnos egyre többen érkeznek gyermekeikkel. Így volt ez ma is. A gyerekek egy része már régi ismerős. Minden hónapban találkozunk velünk, jó barátként jönnek, s ölelnek meg bennünket. Ezek bizony szívszorító pillanatok.

Őket hamar megtanította az élet arra, hogy nincs. Ők nem vágynak csillogó, villogó ajándékokra, megelégednének azzal, ha minden nap jól lakva tudnák álomra hajtani buksijukat. Örülnek annak a kevésnek, ami jut a számukra.

A mai ételosztás is felért egy családi nappal. Csak itt nem a játékról, a zenekarokról, a bohócokról szólt a történet, hanem az ételről, a való világról. Mert aki éhes, az nem ingyen cirkuszra vágyik. Ma erről sokan elfeledkeznek, és úgy gondolják, hogy jó pénzért –közpénz ugye – megszervezett eseményekkel, palástolni tudják a városban, az országban a nyomort, a szegénységet. Ami nem látható, az nincs is – gondolják. Tessék csak végiggondolni: a “rendes” magyar családok ilyenkor kirándulnak, Állatkertbe, moziba mennek gyerekeikkel. A láthatatlan Magyarországon élő gyermekek és szüleik számára az „ünnepi” program az ingyen ételosztást jelenti. Sorsuk eleve elrendeltetett? Vajon tehet arról egy gyermek, hogy szegény családba hozta a gólya?Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak. Sajnos csak ennyit tehetünk az élet igazságtalansága enyhítéséért. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással. Legközelebb november 28-án várjuk a rossz anyagi körülmények között élő embertársainkat töltött káposztával és nagy szeretettel.

Aki szeretne bármilyen módon hozzájárulni az rászorultak megvendégeléséhez, hétfőtől-péntekig 9 és 16 óra között az alábbi telefonszámokon jelezheti: 52/ 476 405

Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma: Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802

A közleménybe kérik beírni: ételosztás, 2021

– Szabó Zoltánné, az egyesület alelnöke –

az eredeti hír itt elérhető