Debrecen Hotels

A hajléktalanok jogaiért tüntettek a debreceni ételosztás előtt

  2018 okt 28 / #debrecen
Google ads
Google ads

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete és a Segíts a rászorulókon Facebook-csoport október utolsó vasárnapján ismét vendégségbe hívta a nehéz sorsú debrecenieket.

Az ételosztás kezdete előtt, “Gyáva, aki a gyengéket bántja!” címmel, rövid flashmobbal tiltakoztak az ellen, hogy 2018. október 15-től hatályba lépett “az életvitelszerűen közterületen tartózkodás” tilalmát kimondó törvény.

Kiállásunkkal szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a tiltással semmit sem lehet megoldani. Meggyőződésünk, hogy a hajléktalanság ellen nem rendőri intézkedésekkel, büntetésekkel kell fellépni. Nem változik semmi, az érintettek élethelyzete egy jottányit sem javul

– írják.

Az ételosztó kis közösség pár perces tiltakozó akcióján Nagy Józsefné, a civil szervezet alelnöke többek között arról beszélt, hogy

“véleményünk szerint 2018. október 15-e, a megbélyegzés napja hazánk legújabb kori történelmében. Az uralmon lévők azokat pécézték ki ellenségnek, akik képtelenek magukat megvédeni. Minden porcikánk tiltakozik a törvény ellen, azt kegyetlennek, megalázónak, és teljesen feleslegesnek tartjuk. Kegyetlen látlelet egy olyan hatalomról, amely számára a nemzeti foci fontosabb, mint a magyar emberek egészsége, oktatása, a nyomorban élő milliók sorsa.”

Nagyné kiemelte: “Tisztában vagyunk azzal, hogy a közterületeknek lakhatási helyként való használta rossz megoldás. Attól azonban, hogy az alaptörvényben a hatalom megtiltja a fedél nélküliek utcán élését, még nem változik semmi, az érintettek élethelyzete egy jottányit sem javul.”

Az alelnök hangsúlyozta:

“Egy jogállamban a szegénység nem bűn, az utcán élő felebarátaink nem bűnözők. Az államnak –ha nem az önkény uralja–van felelőssége a lecsúszott, bajba jutott tagjaiért. Mindez, egyszerűen fogalmazva annyit jelent, hogy egy magát kereszténynek mondó civilizációban a hajléktalan nem ellenség, akitől meg kell magunkat védeni, hanem embertárs, akin segíteni kell.

Két hete a magyar rendőrség “törvényesen” vegzálhatja, alázhatja meg az utcán élő embereket, tiporhatja sárba alapvető emberi jogaikat! Gyakorlatilag büntetlenül tehetnek a csórókkal azt, amit akarnak, talán még kitüntetést is kapnak ezért az uraiktól. Szinte naponta látunk a közösségi oldalon olyan fotókat, amelyeken négy-öt jól megtermett rendőr fog közre egy töpörödött, az élet súlya alatt meggörnyedt hajléktalant. Azt pedig végképp nem értjük, hogy miért jár bilincs azoknak a szerencsétleneknek, akiket bezsuppolnak a rendőrségi fogdába.”

Hozzátette:

” Magyar hazafiként az erőnk véges, nem áll hatalmunkban a gyalázatos törvényt megváltoztatni. Emberként, állampolgárként “csak” annyit tehetünk, hogy felemeljük szavunkat a hajléktalan embertársaink megbélyegzése ellen, követeljük, a hatalmasságok őket is vegyék emberszámba, ne kivert kutyaként kezeljék őket. Meggyőződésünk, nem attól lesz egy kormány keresztény, hogy naponta legalább tucatszor jó hangosan a tudomásunkra hozza. A szavak helyett, a tettek beszélnek, minősítenek: a keresztény kultúrának szerves része az egymás iránti szolidaritás, az emberi méltóság tisztelete, a gyengék, elesettek felkarolása.”

Nagyné a demonstráció résztvevői nevében felhívással fordult Debrecen város polgármesteréhez :

“Szűkebb pátriánkban, Debrecenben is több száz hajléktalan ember tengődik. Kérjük Papp Lászlót, a város polgármesterét hasson oda, hogy a városban ne rendőrségi feladatnak tekintsék a hajléktalanokkal történő foglalkozást. Ne a bilincs legyen a jelkép, hanem az emberség, a tisztesség, a segíteni akarás. Kossuth Lajos egykor a “szabadság őrvárosának” nevezte a cívis várost. Legyünk méltók erre a névre, mutassuk meg közösen, lehet emberi megoldást is találni a kitaszított felebarátaink életének jobbítására. Kezdeményezzük, az utcán élők rendszeres orvosi ellátásának biztosítását, a hajléktalan szállók – az érintettek elmondása szerinti-sivárságának, mostoha körülményeinek a javítását. Úgy véljük további szállók kialakítást is elbírna a város büdzséje. Kezdeményezzük, egy hajléktalanokat segítő fórum összehívását, hisz’ az önkormányzat mellett remélhetőleg számos egyház, civil szervezet vállal /na/ feladatot azért, hogy a hajléktalanok ne megvetetten, kivert kutyaként éljék szomorú mindennapjainkat megyeszékhelyen. Debrecen városa méltóságát növelheti, ha méltóképpen viseli gondját a város szegényeinek, az utcán élőknek. Otthontalannak lenni a mi városunkban ne legyen bűncselekmény!”

Mondandóját így zárta:” Mi kis csapatunk a jövőben is,- ahogyan már hat éve teszi– minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak. Elindítjuk az “utca jogásza” jogsegélyszolgálatot. Már számos ügyvéd jelezte, hogy örömmel és ingyen kapcsolódik be a munkába. Szeretnénk abban segíteni, hogy ég alatt élők tisztában legyenek jogaikkal, ne szenvedjenek csorbát alapvető emberi jogaik, ne legyenek kiszolgáltatva a rendőrségnek.”

A villámcsődület utáni ételosztáson ebben az évben talán a legtöbben vettek részt. Közöttük utcán élők, kisnyugdíjasok, egykor szebb napokat látott honfitársaink. Szomorúan láttuk, hogy nagyon sokan jöttek kisgyermekkel, rokkant kocsival. A már ismert arcok mellett sok ismeretlen is volt, Debrecen külső városrészéből, Pacról is érkeztek felebarátaink. A több mint 150 vendéget töltött káposztával, friss kenyérrel és egy szelet tortával vártuk.

A legközelebbi ételosztás 2018. november 25-én lesz.