A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítési árai megállapítására vonatkozó feltételek korlátozásával Magyarország megsértette az uniós jogból eredő kötelezettségeit

A Bíróságnak a C-400/19. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítélete.Magyarország 2009-ben törvényt1 fogadott el a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben tanúsított tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról, amelynek értelmében az e termékek forgalmazói által alkalmazott kiskereskedelmi profitráta az importált termékek esetében nem lehet kisebb, mint az azonos belföldi termékek esetében. E törvény célja annak biztosítása volt, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedői tisztességes üzleti magatartást tanúsítsanak a beszállítóik irányába, illetve, hogy e kereskedők ne alkalmazzanak túl alacsony árszinteket.

A Bizottság szerint azonban a szóban forgó törvényi szabályozás sérti a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendeletet (a továbbiakban: a rendelet)2, valamint az áruk szabad mozgásának az elvét, ami miatt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Bíróság előtt.

A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó jogszabályi intézkedés, mivel tiltja a különböző országokból származó azonos termékek kiskereskedelmi forgalmazása esetén eltérő árrések alkalmazását, hatással van a kiskereskedők által a fogyasztók részére értékesített mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árképzésére, és ily módon korlátozza az e termékek kiskereskedelmi ára meghatározásának szabadságát (az ítélet 39. pontja).

Ezen intézkedés ugyanis beavatkozik a kiskereskedőknek az árréseik meghatározására vonatkozó szabadságába, megakadályozva őket abban, hogy azonos, de különböző országokból származó termékeket magasabb vagy alacsonyabb árréssel értékesítsenek, és ily módon vagy hasznuk származzon a más termékekkel azonos egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek alacsonyabb beszerzési áraiból, vagy pedig alacsonyabb árrések alkalmazásával egyenlíthessék ki ilyen termékek magasabb beszerzési árából eredő versenyhátrányt (40).

Következésképpen a Bíróság kimondja, hogy a vitatott intézkedés ellentétes az értékesítési árak tisztességes verseny alapján történő szabad képzésének elvével, amely a rendelet egyik alkotóeleme, és így sértheti e rendeletet (42).

Magyarország azon érvelésével kapcsolatban, hogy az említett intézkedést a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem igazolja, a Bíróság kifejti, hogy e tagállam nem bizonyította, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül az uniós jog szempontjából jogszerű azon körülmény, hogy a kiskereskedők különböző tagállamokban letelepedett különböző beszállítóktól származó azonos termékekre eltérő árréseket alkalmaznak (43-44). A kiskereskedők azon döntését ugyanis, hogy azonos mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre változó árrést alkalmaznak, különböző kereskedelmi okok indokolhatják, például származásuk tekintetében új termékek promóciója, vagy új vevők alacsonyabb kiskereskedelmi árakkal történő odavonzása (45).

Ennélfogva a Bíróság kimondja, hogy a szóban forgó intézkedés Magyarország által előadott igazolása nem fogadható el (46). Ezzel összefüggésben a Bíróság megjegyzi, hogy a kérdéses intézkedés, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ellátási láncának utolsó szakaszában, azaz a fogyasztók részére történő értékesítés során érvényesül, nem erősíti a termelők vagy a beszállítók alkupozícióját, akiket a magyar jogalkotó a termékeik kiskereskedők részére történő értékesítése során a leggyengébb feleknek tekint (49).

Az említett intézkedés ugyanis egyrészről nem tiltja meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek termelői számára, hogy árversenyt folytassanak olyan, a szóban forgó intézkedés által tiltott gyakorlaton kívüli gyakorlatok folytatásával, amelyek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek, mint például a termelési módszerek hatékonyságától függetlenül az említett termékek kiskereskedelmi értékesítési árának az önköltségi árakon vagy az előállítási költségeken való meghatározása (50).

Másrészről, mivel a szóban forgó intézkedés csak azt követeli meg, hogy a különböző országokból származó azonos termékekre azonos árrést alkalmazzanak, nem akadályozza meg a kiskereskedőket abban, hogy az ugyanazon országból származó azonos árukra eltérő árrést alkalmazzanak (51).

Márpedig a Bíróság szerint ilyen körülmények között nem ismerhető el, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem céljának koherens és szisztematikus módon történő elérésére (52).

A fenti megállapítások összességének fényében a Bíróság kimondja, hogy Magyarország – a szóban forgó intézkedés elfogadásával, és ezáltal a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítési árai megállapítására vonatkozó feltételek korlátozásával – nem teljesítette a rendeletből eredő kötelezettségeit (53).

1 A 2009. évi XCV. törvény.
2 1308/2013/EU.

az eredeti hír itt elérhető