Debreceni kutató: szárad ki a Nagyerdő, az Alföld helyén sivatag lesz, ha nem lépünk

Nem túl pozitív jövőképet vetített, de még tehetünk egy s mást, hogy ne legyen nagyobb a baj.

Többszörösére nőtt azoknak a folyóknak a száma Magyarországon, melyek az év egy szakaszában teljesen kiszáradnak – figyelmeztetett Lukács Balázs András debreceni illetőségű kutató, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

A tudós a Válasz Online-nak lesújtó hírről számolt be:

Már Magyarországon is be kellett vezetni az „időszakos víztest” fogalmát, ami eddig csak a mediterrán vidékeken volt ismert. Az elnevezés annyit jelent, hogy az adott mederben csupán az év bizonyos időszakában van víz.

„A szikes tavak persze kiszáradtak az év egy szakaszában, de ez most tényleg új. Csak folyóvizekből mára 37 ilyen van Magyarországon, miközben hat éve még egy sem volt”

– mondta Lukács Balázs András.

Ami Hajdú-Bihar megyét illeti, a Létai-ér kiszáradása azt jelzi, hogy a homokvidéken rendkívül mélyre kerül a talajvíz, ha nincs csapadék.

„A Létai-ér kiválóan mutat valami fontosat. Azt, hogy egy homokvidéken milyen mélyre kerül a talajvíz, ha nincs csapadék.” Ez az ér állandó vizű patakként van nyilvántartva. A patakmeder rendkívül mélyre van kotorva, hogy gyorsan elvezesse az esetleges belvizet. Az a növény ott az árok alján, a már említett harmatkása, az a két szélén lenne, állna ki a vízből.

Csakhogy nincs víz. Azaz a talaj itt mindenhol két és fél méterig csontszáraz. Ez pedig mára szerte az országban egyre gyakrabban látható.

A szakember kitért arra is, hogy a térségben összeadódnak a talajvíz szintjét befolyásoló negatív hatások, például a Tisza szabályozása: “Gyorsan folyik, azaz mossa maga alól a talajt, a közepe bevágódik, egyre mélyebb, ami nagytérségi szinten is húzza lefele a talajvizet” – mondta el a szakember.

Ha pedig a talajvíz mélyen van, a növények gyökere nem éri el, előbb-utóbb elszáradnak, a megfelelő hivatalban azonnal érkeznek igények az aszálykár-térítésre. Hosszabb távon meg: sivatag lesz az Alföld. „Ennyire egyszerű ez.”

Lukács szerint téves az a nézet, hogy nem csökken az éves (500-750 mm) csapadékösszeg. Egyrészt tényleg csökken, ha lassan is, de a veszélyesebb tényező az, hogy a csapadék eloszlása egyre rapszodikusabb. Van, hogy egy hónapig semmi, aztán lehullik több heti mennyiség. A magyar rendszer pedig leginkább a vizek elvezetésével foglalkozik, ahelyett, hogy megpróbálnánk tárolni, vagy lassítani a lefolyását. Mint mondta, a legjobb lenne a földben tárolni a vizet. Emelni a talajvíz szintjét. Ma több víz megy ki az országból, mint amennyi bejön.

Itt vagyunk Debrecen környékén, jobb példa sem kell fentiekre, mint a város ékessége, pihenőhelye, a Nagyerdő. Az ugyanis szárad ki éppen. Hasonlóan a város körüli, úgynevezett jóléti tavakhoz.

Vizet kellene vezetni tehát a Nagyerdő alá, van is erre terv, ráadásul olcsóbb lenne, mint egy stadion. Utóbbi épült meg mégis. Merthogy akik odaépítkeztek, akiknek a víz veszélyeztetné a pincéjét vagy pincegarázsát, nagyobb lobbierőt képviselnek, mint a vízügyesek – fejtegette Lukács Balázs András.

A Nagyerdő vízhiányát is enyhítő Civaqua-program bekerült a Debrecen 2030 nevű fejlesztési programba:

Ezek valósulhatnak meg Debrecenben 2030-ig: kelet-nyugati villamosvonal, regionális központ, Civaqua-program

az eredeti hír itt elérhető