4 gin típus férfiaknak Valentin napra

A Valentin nap ideális alkalom arra, hogy egy igazán férfias ajándék ötletet adjunk azoknak, akik nem döntötték még el, hogy mit ajándékozzanak. Ha párod szereti a gint, akkor ebből a négy gin fajtából bármelyiket is választod, biztosan örülni fog neki. Akár egy díszcsomagolásba is teheted, bár a férfiakat nem igazán a csomagolás szokta érdekelni.

Plymouth Gin

A Plymouth gin elválaszthatatlanul kötődik az angol Plymouth városához, és oltalom alatt álló eredetmegjelölést élvez – a Plymouth gint csak Plymouthban, a Plymouth Gin Distilleryben lehet lepárolni és palackozni. A lepárlóüzemet – amely a Barbican negyedben található – a 18. század végén nyitották meg, és a The Blackfriars Distillery nevet is viseli.

A gyártás helye és a lepárlóüzem nem a Plymouth Gin egyedisége. A Plymouth gint nem tartják olyan száraznak, mint a London dry gint, ugyanakkor nem is olyan erősen édesített, mint a kedves Old Tom gin. A Plymouth Gin standard palackozásban kapható, alkoholtartalma 41,2 térfogatszázalék, ami valamivel magasabb a 40 %-os átlagnál, és alacsonyabb a britek által kedvelt 47 térfogatszázaléknál.

A plymouthi gin másik jellemzője, hogy nemcsak mérsékelten édes, hanem testes is. Bár a borókabogyó és a koriandermag a domináns összetevője ennek a gintípusnak, a Plymouth Gin annak köszönheti lágyságát és egy csipetnyi édességét, hogy a The Blackfriars Distillery a gyökereket helyezi előtérbe a botanikai anyagokban – a gyökerek földesebb ízt és kerekebb, lágyabb ízt adnak a ginnek. Mezőgazdasági semleges alkoholt használnak, amelyet háromszoros lepárlással, speciálisan kiválasztott növényi összetevőkkel aromatizálnak.

Old Tom gin

Az Old Tom Gin a London dry gin ellentéte. Ez utóbbinál szigorúan tilos a lepárlás után vagy egyáltalán cukor vagy más adalékanyag hozzáadása. Még a száraznak minősített dry ginnél sincs helye a cukor hozzáadásának. Más a helyzet azonban az Old Tom ginnel, ahol a cukor a minden. Az édesítés mellett az Old Tom ginre az alkoholtartalom is jellemző, amelynek legalább 37,5%-os alkoholtartalmúnak kell lennie.  A gint szinte minden esetben desztillálják, általában kétszer. Ennek alapja a mezőgazdaságban előállított semleges alkohol. A dry ginhez hasonlóan ezt az etil-alkoholt is növényi anyagokkal ízesítik. A londoni gintől eltérően ezeket a botanikai anyagokat nem egyszerre kell hozzáadni, és nem mindet a második lepárlási folyamat során.

Az Old Tom gin először a 18. században jelent meg Angliában. Nem sokkal a holland Genever receptjének felfedezése után az angolok annyira megkedvelték a borókapálinkát, hogy továbbfejlesztették. Ebben az időszakban nagy mennyiségű gint gyártottak, és bár rossz minőségű volt, a munkásosztály olyan lelkesedéssel fogyasztotta, hogy túlzott fogyasztása szinte megbénította őket.

Az 1736. évi Gin-törvénnyel az Egyesült Királyság kormánya magas engedélyezési díjat vetett ki a ginre. E magas adók miatt a gingyártás és -fogyasztás a föld alatt virágzott. Az angliai pubok és kocsmák többsége csak titokban tudta folytatni az árusítását. A ginhez már nagyon korán bevezették a cukor hozzáadását, talán a költségek csökkentése érdekében, valamint azért, mert a gint engedély és ellenőrzés nélkül párolták.

Ahogy a gintörvényt hatályon kívül helyezték, és a helyzet normalizálódott, normális ginek kezdtek forgalomba kerülni, és a London Dry Gin majdnem teljesen felváltotta az Old Tom gint – hamarosan rossz szemmel nézték, hogy a borókapárlatot édesítsék, és így valamelyest elfedjék annak száraz borókás jegyeit.

Japán gin

Bár Japán talán jobban ismert a whiskey-ről és néhány más hagyományosabb alkoholos italról, mint a szaké vagy a shochu, a gin is népszerű a felkelő nap országában.

A gin volt az első nyugati típusú szeszes ital, amelyet Japánban gyártottak.

2016-ban a Kiotói Szeszfőzde piacra dobta az első japán botanikai növényekből készült kézműves gint Ki No Bi (“Az évszakok szépsége”) néven, a Roku Gin pedig 2017-ben került forgalomba.

A japán ginek esetében gyakori, hogy semleges gabonából készült szeszes italokból, például shochuból vagy whiskyből készítik, de egyes lepárlók cukornád helyett édesburgonyát használnak. A Japánban készített gineknek jellegzetes keleti íze van, és kézzel válogatott és szüretelt őshonos botanikai növényekkel készülnek.

Míg a nyugati ginekben boróka, ánizs, levendula, narancs, rozmaring és más összetevők különböző árnyalatai találhatók, a japán gin jellemzően kevesebb összetevő felhasználásával készül, és ami fontos, japán őshonos botanikai anyagokat használnak: sakura (cseresznyevirág), hinoki (japán ciprus), gyokuro (egy árnyékban termesztett zöld teafajta), sansh (a szecsuáni borshoz hasonló őshonos bors) és különféle őshonos citrusfélék.

Reserve gin

A Reserve gin a “nem hivatalos” ginek közé tartozik. Önálló kategóriává nőtte ki magát. Egyes gyártók a tartalék gint az “érlelt gin” alternatív elnevezéssel is illetik.

A tartalék gin olyan gin, amelyet a lepárlás után bizonyos ideig fahordóban tároltak. A tartalék gin előállítása a legtöbb lépésben nem különbözik a többi ginfajta előállításától. Az összetevőket, mindenekelőtt a borókát semleges alkoholban macerálják, hogy felvegyék az úgynevezett botanikai anyagok aromáját. A keveréket ezután a lepárlóba töltik és lepárolják. A tartalék gin előállításának egyedi jellemzője a tárolás: a gint fahordókban tárolják. Sem a tárolás időtartamára, sem a használandó fahordóra vonatkozóan nincsenek előírások.

Ízét tekintve nem minden tartalék gin egyforma – a ginek lepárlóról lepárlóra különböznek. Kóstoláskor arra is figyelni kell, hogy mennyi ideig tárolták a gint – az alapszabály: minél tovább, annál intenzívebb a fahordó aromája.

A másik kritérium, amely meghatározza a tartalék gin ízét, maga a fahordó. A lepárló kreativitásának itt nincsenek határai. Gyakoriak a semleges fahordóban, boroshordóban vagy sherry hordóban tárolt ginek. És pontosan ezeket az aromákat fogja megtalálni a ginben. (x)

az eredeti hír itt elérhető