Valamely tagállam nem engedélyezhet járulékos fogásokat eredményező madárbefogási módszert

Valamely tagállam nem engedélyezhet járulékos fogásokat eredményező madárbefogási módszert, amennyiben a fogások az érintett fajoknak nem csak elhanyagolható mértékű károsodást okozhatnak.

Valamely madárbefogási módszer – mint például a madárléppel történő vadászat – hagyományos jellege önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy nincs más megfelelő megoldás, amely azt helyettesíthetné.

A One Voice egyesület és a Ligue pour la protection des oiseaux vitatja a madárlépek madarak befogása céljából történő alkalmazását. Mindketten megtámadták a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt a madárlépek egyes francia megyékben történő alkalmazását engedélyező szabályozást.1 Kereseteinek alátámasztásaként a két egyesület a madárvédelmi irányelv2 rendelkezéseinek, különösen annak 9. cikkének megsértésére hivatkozott, amely megállapítja azokat a követelményeket és feltételeket, amelyek mellett az illetékes hatóságok eltérhetnek – többek között – a madárléppel történő vadászatnak az ezen irányelv 8. cikkében és IV. mellékletének a) pontjában foglalt tilalmától.

E körülményekre tekintettel a Conseil d’État a madárvédelmi irányelv e rendelkezéseinek értelmezését kérte a Bíróságtól. Ítéletében a Bíróság pontosításokkal szolgál az illetékes hatóságok azon lehetőségét illetően, hogy eltérhetnek az ezen irányelv 8. cikkében foglalt azon tilalomtól, amely a vadászati tevékenység keretében tiltja a védett madarak bizonyos módszerekkel történő befogását.

A Bíróság álláspontja

Először is, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a madárvédelmi irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a madarak valamely befogási módszerének hagyományos jellege önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy e rendelkezés értelmében véve nincs más megfelelő megoldás, amely e módszert helyettesíthetné.

Ítéletében ugyanis elsőként emlékeztet arra, hogy az eltérést engedő rendelkezések alkalmazása során a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy védett fajokat érintő beavatkozás engedélyezésére kizárólag a madárvédelmi irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott okokra, feltételekre és követelményekre utaló, pontos és megfelelő indokolást tartalmazó határozatok alapján kerülhet sor. E tekintetben a Bíróság pontosítja, hogy valamely eltérést engedő rendszert alkalmazó nemzeti szabályozás nem felel meg az indokolási kötelezettségre vonatkozó feltételeknek, ha kizárólag azt az utalást tartalmazza, hogy nincs más megfelelő megoldás, anélkül hogy ezt az utalást a legfrissebb releváns tudományos ismereteken alapuló részletes indokolás támasztaná alá.

Ezt követően a Bíróság hangsúlyozza, hogy bár a hagyományos vadászati módszerek a madárvédelmi irányelv által megengedett „észszerűen indokolható hasznosításnak” minősülhetnek, a hagyományos tevékenységek fenntartása nem képez az ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszertől való önálló eltérést.

Végül a Bíróság emlékeztet arra, hogy amikor az illetékes hatóságnak vizsgálnia kell, hogy nincsenek-e más megfelelő megoldások, össze kell hasonlítania az eltérést engedő rendszer feltételeinek megfelelő különböző megoldásokat annak meghatározásához, hogy melyik megoldás tűnik a leginkább kielégítőnek. E célból, mivel az egyes területekre vonatkozó uniós politikák megfogalmazása és végrehajtása során az Uniónak és a tagállamoknak az EUMSZ 13. cikk értelmében teljes mértékben figyelembe kell venniük az állatok jóllétére vonatkozó követelményeket, a rendelkezésre álló észszerű lehetőségek és legjobb műszaki megoldások fényében kell értékelni az alternatív megoldások megfelelőségét. Márpedig a Bíróság megjegyzi, hogy úgy tűnik, léteznek ilyen megoldások. A Bíróság ugyanis korábban már kimondta, hogy a védett fajok tenyésztése és fogságban történő szaporítása, amennyiben lehetségesnek bizonyul, más megfelelő megoldásnak minősülhet, és a jogszerűen befogott vagy tartott madarak szállítása szintén észszerűen indokolható hasznosításnak minősül. E tekintetben az a körülmény, hogy az érintett fajok tenyésztése és fogságban történő szaporítása a nemzeti szabályozás miatt nagy léptékben még nem valósítható meg, önmagában nem kérdőjelezi meg e megoldások relevanciáját.

Másodszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ezen irányelv 8. cikkétől való eltérésként járulékos fogásokat eredményező befogási módszert engedélyez, mivel e fogások – még ha csak csekély mennyiségben és korlátozott időtartamra is – alkalmasak arra, hogy a nem célba vett fajok számára az elhanyagolhatótól eltérő károsodást okozzanak.

A Bíróság ugyanis emlékeztet arra, hogy a tagállamok eltérhetnek bizonyos vadászati módszerek tilalmától, többek között azzal a feltétellel, hogy e módszerek lehetővé teszik egyes madarak szelektív befogását. E tekintetben pontosítja, hogy valamely módszer szelektivitásának értékeléséhez nem csupán e módszer részletes szabályait és az általa érintett, nem célba vett madarakat érintő fogások mértékét kell figyelembe venni, hanem annak az okozott károk révén a befogott fajokra gyakorolt esetleges következményeit is.

Ily módon az állat pusztulásával nem járó, járulékos fogásokat eredményező módszer keretében a szelektivitás feltételét csak akkor lehet teljesítettnek tekinteni, ha e fogások csak korlátozott terjedelműek, azaz csak véletlenül befogott példányok kis számát érintik, korlátozott időtartamra, és a példányokat az elhanyagolható károsodást nem számítva károsodás nélkül újra szabadon lehet engedni. Márpedig a Bíróság megállapítja, hogy a Conseil d’État által utoljára tett megállapítások fenntartása mellett nagyon valószínű, hogy a tisztítás ellenére a befogott madarak helyrehozhatatlan sérülést szenvednek, mivel a madárlépek jellegüknél fogva olyanok, hogy károsíthatják a befogott madarak tollazatát.

1 Az egyes francia megyékben a vadászati idényekben csaliként használt fenyőrigók és feketerigók befogására szolgáló madárlép alkalmazásáról szóló, 2018. szeptember 24-i öt rendeletről (JORF 2018. szeptember 27., 10–13. és 15. sz. szöveg), valamint egy ugyanezen tárgyra vonatkozó 1989. augusztus 17-i rendeletről (JORF 1989. szeptember 13., 11560. o.) van szó.
2 A vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.; a továbbiakban: madárvédelmi irányelv).

curia.europa.eu

az eredeti hír itt elérhető