Debrecen Hotels

Papp László: “az Európai Egyesült Államok megvalósítására irányuló törekvés” vetül most árnyként a magyar szabadságra – Fotók a debreceni ünnepségről

  2019 Már 15 / #debrecen
Google ads
Google ads

Katonai tiszteletadás mellett vonták fel az Országzászlót Debrecenben 2019. március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének 171. évfordulóján. A hagyományoknak megfelelően ezt követően a Petőfi téren, a Petőfi-szobornál folytatódtak az események, majd az ünnepi menet a Kossuth térre, a városi ünnepség helyszínére vonult.

A Petőfi téren „Süvegemen nemzetiszín rózsa” címmel zajlott az ünnepi megemlékezés Bárdosi Ildikó népdalénekes és Molnár Miklós Bandája közreműködésével, majd Petőfi 1849-ben címmel Mercs János és Papp István, a Csokonai Színház művészei idézték meg a költő alakját. A szobornál a debreceni önkormányzat, fegyveres testületek, pártok, társadalmi szervezetek képviselői koszorúztak.

A Petőfi térről induló masírozáshoz a Debreceni Hajdú Táncegyüttes és Debreceni Népi Együttes táncosai adták meg a hangulatot, majd a Debrecen Helyőrségi Zenekar és a Hajdú Bihar Megyei Lovas és Huszárhagyomány-őrző Egyesület lovasainak vezetésével indult a menet a Megyeháza és a régi Városháza érintésével a Kossuth térre. Megyeházánál és a régi Városházánál az Ady Endre Gimnázium diákjai, az Alföld Színpad tagjai adtak műsort.

A Kossuth téren rendezett városi ünnepség keretében először a Csokonai Színház művészei – Csikos Sándor, Mercs János és Papp István –, az Ady Endre Gimnázium diákjai, valamint a Debreceni Hajdú Táncegyüttes és a Debreceni Népi Együttes tagjai emlékműsorára került sor.

Az ünnepség szónoka Papp László polgármester volt, aki beszédét Szemere Bertalan miniszterelnök szavaival kezdte:

„Engedtessék meg minden népeknek a nemzet szabad kifejlődése. A nemzetiség nem cél, hanem eszköze a szabadságnak, mint a szabadság sem cél, hanem eszköze az emberi és polgári tökéletesedésnek!”

Szemere Bertalan 1849-ben itt, Debrecenben irányította a szabadságharc kormányát, hitet téve a szabad magyar nemzet ügye mellett.

A magyar történelem egyik legkiemelkedőbb jelentőségű, a magyar nemzettudatban mindmáig legnagyobb hatással bíró forradalmát, 1848. március 15-ét minden magyar ember a hazaszeretet legtisztább érzésével ünnepelheti. De különösen igaz ez ránk, debreceniekre – emelte ki beszédében Papp László.

Hogy miért különleges debreceniként ünnepelni 1848 forradalmát? Mert 1848. március 15-e megalapozta a magyarság elsöprő erejű egységét, amely magával hozta a nemzet öntudatra ébredését, majd az ország függetlenségének kinyilvánítását.

És a magyar nemzet ezen legnemesebb küzdelmében Debrecennek különleges, történelmi szerep jutott. Városunk 170 évvel ezelőtt az ország sorsát befolyásoló események helyszíne, hazánk ideiglenes fővárosa volt.

Ezt a helyet, ahol most állunk, a Piac utca Nagytemplomtól a Városházáig terjedő szakaszát, 1848-ban és 1849-ben a Szabadság terének nevezték. Így írtak róla hivatalosan a forradalom és szabadságharc újságjaiban, de így mondták a debreceni cívisek is maguk között. És így emlegette e helyet Kossuth Lajos, valamint a forradalmi kormány más jeles személyiségei, az országgyűlés  követei és főrendiház tagjai is.

Debreceniként büszkén emlékezünk arra az időre, amikor  Pest megszállása miatt Debrecen volt az ország ideiglenes fővárosa. A szabadságharc nehéz hónapjaiban – egy másik megközelítésből a legszebb időszakában –, a tavaszi hadjárat idején városunk fontos bástyájává lett az ország függetlenségének.

Egyik fő letéteményese a nemzeti szuverenitásnak.

Hol a Habsburg, hol a német, hol pedig a szovjet birodalom vetett árnyékot a magyar szabadság ügyére. És most a XXI. században kijelenthetjük-e, hogy mi magyarok vagy távolabb tekintve, Európa nemzetei, hogy megszabadultunk-e végleg a birodalmi szemlélettől. A válasz most az, hogy nem.

Az európai nemzetek szuverenitására ma megint árnyék vetül. Ez pedig nem más, mint a gyenge nemzetek Európája, az Európai Egyesült Államok eszméje, egy új birodalom megvalósítására irányuló törekvés, amely ma már része az európai közbeszédnek.

Lássunk tisztán! Mi magyarok még sosem jártunk jól, ha egy birodalom akart gondoskodni rólunk. Az Európai Egyesült Államok megvalósítására irányuló törekvés egyet jelent a nemzeti önrendelkezés súlyos csorbításával, egyet jelent ‘48 forradalmi eszméinek felszámolásával. Ezzel szemben viszont az erős nemzetek szövetségén alapuló Európa, amely megítélésem szerint Magyarország érdekeinek megfelel, nem fordul szembe sem ‘48, sem az európai együttműködés szellemiségével.

Kossuth Lajos az erős magyar nemzetért küzdött, a márciusi ifjak és a szabadságharc katonái egy erős és független  Magyarországért harcoltak és adták érte életüket. Csak akkor vagyunk hűek 1848 szellemiségéhez, ha hazánk szuverenitását nem engedjük csorbítani, és határozottan kiállunk amellett, hogy Magyarország határainak védelméről nem mondunk le. Az ország határait nekünk jogunk és kötelességünk megvédeni.

A nemzeti érdekeket védeni, azt nem kiárusítani, a hazát megvédeni nemzeti tradíció, mármint azoknak, akiknek jelent valamit a haza fogalma. 170 évvel ezelőtt az nem volt kérdés, hogy ki védje meg az országot: mi magyarok, vagy más helyettünk. És bármilyen furcsa ez sem mond ellent az európai szellemiségnek.

„Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol, s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.” – mondja Kölcsey Ferenc. 1848. márciusának forradalmáról ma nem beszélnénk, ma itt nem ünnepelnénk, ha a márciusi ifjak számára kérdéses lett volna, hogy szabad-e a magyar nemzeti érdekeket egy külső hatalom, a birodalom érdekei elé helyezni. Számukra nem volt kérdés: minden körülmények között első a haza, a legfontosabb az, ami a nemzet érdekeinek megfelel. És fogadjuk el, hogy akkor vagyunk méltóak 1848-49 hőseihez, ha nem idegen érdekek mentén, nem külső hatalmaknak való megfelelés szándékával alkotjuk meg hazánk jövőképét, azaz a jövőt a magyar nemzet érdekeinek megfelelően tervezzük.

Hadd folytassam Kossuth egyik legszebb Debrecenhez szóló gondolatával!

„Íme én a nemzet nevében Debrecen városát a magyar szabadság őrvárosának nyilatkoztatom, s az országgyűlést és kormányt a debreceniek becsület érzésének rendíthetetlen sziklájára helyezem.”

Ma is büszkék lehetünk erre a kossuthi gondolatra és tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy Kossuth 170 évvel ezelőtti bizalmára Debrecen ma is érdemes lenne. Hiszen őrzi  tradícióit, keresztény értékeit, és ma is komoly szerepet vállal az ország fejlődésében, a Kárpát-medence magyarságának erősítésében.

Debrecen kiemelkedő jelentősége nemzetünk történelmében elvitathatatlan, de azt akarjuk, hogy hazánk jövőjének építésében betöltött szerepünk is megkaphassa a történelmi jelzőt. Ezért építjük az ország keleti részének legerősebb gazdaságát és ezzel párhuzamosan legnagyobb oktatási rendszerét. Ezért erősítjük a város kapcsolatrendszerét határon innen és túl, ezért segítjük az aglomeráció településeit. Célunk, hogy Debrecen vezetésével létrehozzuk az Európai Unió egyik legversenyképesebb régióját.

Debrecen 170 évvel ezelőtt, ezekben a napokban az országgyűlés és a Kormány székhelye volt. Egy olyan város, amelyet se folyó, se hegy, se várfal nem védett. De védte és vele együtt az ország vezetőit Debrecen szellemisége, az az egység és összetartás, amely – büszkén mondhatom – ma is jellemzi és erejét adja a városunknak. Debrecen szellemisége, a város fejlődése és regionális stratégiája egyszerre szolgálja az ország érdekeit, a Kárpát-medencei magyarság ügyét és a keresztény alapokon nyugvó Európa fejlődését.

Amikor a 170 évvel ezelőtt ugyanitt élt elődeink megteremtették annak lehetőségét, hogy Debrecen az ország fővárosa, a szabadság legfontosabb őrbástyája legyen, ugyanebben az összefüggésben gondolkodtak. Debrecennek az ország ügyének szolgálatába kell állnia és a magyar nemzet szabadságának kivívásával hozzá kell járulni Európa erősödéséhez és fejlődéséhez.

A debreceni szellemiség, a protestáns függetlenségi hagyományok a Református Kollégium híres növendékein keresztül a reformkor üzeneteinek részévé váltak, és tovább éltek a forradalom eszményeiben és törvényeiben. Ez a debreceni történelmi múlt és felelősség, a történelmi gyökerekkel bíró egység és összetartás számunkra ma is olyan szilárd alap, amely erőt ad ahhoz, hogy elvesztett forradalmak és szabadságharcok, az elvesztett XX. század után Debrecen kiemelt szerepet vállaljon abban, hogy a magyar, a XXI. század győztes nemzetei közé tartozzon! De ezt nem lehet másként elérni, csak akkor, ha valóban azok mellet teszünk hitet, akik a végsőkig kitartanak a magyar nemzeti érdekek mellett.

Erre figyelemmel is engedjék meg, hogy beszédemet Széchenyi István gondolatával zárjam, amely 1848. március 14-én hangzott el a bécsi forradalommal kapcsolatos országgyűlési vitában: „(…) Most mindenek felett rendre van szükség, s nincs senki, aki (…) jótevőjévé ne lehetne a nemzetnek. De nincs senki oly kicsiny, hogy az ellenkezővel ne árthatna. (…) Ahhoz, hogy egy testté összeforrjunk, ajándékozzuk meg egymást kölcsönös bizalommal, és hogy a hazát megmentsük, fogjunk kezet egymással”.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! – fejezte be ünnepi beszédét Papp László.

A beszédet követően városi és megyei vezetők, az egyházak, fegyveres testületek, hivatalok, pártok, társadalmi és civil szervezetek, iskolák képviselői helyezték el koszorúikat a Kossuth-szobornál.

Az ünnephez kapcsolódó családi programok a Nagytemplomban, a Déri téren, a Déri Múzeumban és a Homokkerti Közösségi Házban folytatódtak, s az Országzászló katonai tiszteletadás mellett történő levonásával értek véget.

Fotók: Miskolczi János