Érdekesebb a helyzet, ha azt látjuk, amint egy blökikből álló munkacsapat tér be szigorúan dolgozni előbb egy éjszakai szórakozóhelyre, majd egy autószerelő műhelybe. A gomborrúakból álló brigád november 18-án reggel jelent meg Ózdon, és becsülettel végigdolgozta az egész napot.
Egy képzési folyamat résztvevőit gyűjtötte össze a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ (ROKK) kutyavezető-képző és állatfelügyeleti főosztály kutyakiképző osztálya, és utaztatta kutyavezetőikkel együtt Borsodba annak érdekében, hogy minél használhatóbb szolgálati ebei legyenek a rendőrségnek.
– A zömében keresőkutyákból álló, 13-as létszámú csoport alapvetően a ROKK dunakeszi kutyakiképző bázisán készül a szolgálatra, hogy november végi vizsgájuk után, amennyiben alkalmas minősítést kapnak, csatlakozhassanak szolgálati társaikhoz – mondta Jánosi Veronika főtörzszászlós, a ROKK szakoktatója. – Szükségesnek találtuk, hogy az ebek által ismert közegből kimozduljunk, és életszerű körülmények között is gyakorolhassák majdani szakterületük fortélyait. Ezzel a csoporttal, szintén képzési célzattal, jártunk már az ország több pontján. Voltunk Kiskunfélegyházán egy raktárban, gyakoroltunk hajón és gépjárműtelephelyen is. Fontos, hogy a későbbiekben ne idegenkedjenek semmiféle környezettől, külső ingerektől, behatásoktól, hiszen majd napi munkáik során is sokféle, kiszámíthatatlan területre, helyzetekbe sodorhatja őket az ellátandó feladat. Ózdon egy helyi kolléga csatlakozott hozzánk, így 14 kutyával kezdtük meg a gyakorlást. Először a kedvünkért, vagyis a kutyák minél élethűbb szimulációjának érdekében egy diszkóban.
A segítők drogmintákat és robbanóanyag összetevőinek illatanyagait rejtették el különböző helyekre, majd megindult a kutatás. Félhomályban, aztán lámpafényben, zene kíséretében folyt a feladat-végrehajtás, minek végén rendre előkerült asztalláb alól, diszkóspultból, innen-onnan a keresett minta.
– Hatféle különböző hatóanyagú kábítószert és azok hígított változatait kell megismerniük és jelezniük a kutyáknak – magyarázta a főtörzszászlós a munkafolyamatot. – Ugyancsak hatféle szagmintát tartalmaz a robbanóanyag-kereső profilú ebek felkutatandó táskája is. A drogkeresők jelezhetnek aktívan, azaz kaparással, vagy passzívan: egy helyben ülve, fekve, állva irányíthatják vezetőjük figyelmét a szerre, vagy szorosan mellé fekve mutatják meg a pontos helyét. A robbanóanyag-keresésnél csak passzív módszerre tanítjuk őket, tőlük az az elfogadott, ha orrukat a megtalált anyag irányába fektetik – nem lenne szerencsés, ha dinamikusabb mozgással, jelzéssel épp ők hoznának esetleg működésbe egy megtalált bombát. Mindkét feladatra azonos fajtákat használunk: jellemzően német juhászokat, rövidszőrű belga juhászokat és ezen fajták keverékeit. A két juhászkutyafajta mellett kisebb számban szerepet kapnak-kaphatnak a rendőrségnél más fajták is: két-három vizsla, egy welsh terrier kábítószer-, míg egy foxi robbanóanyag-keresőként segíti kollégáim munkáját. A kiválasztásnál, a munkaprofil megszabásánál azonban figyelembe vesszük az egyes egyedek mentalitását. Míg a drogkeresőknél egyáltalán nem baj, sőt előny, ha szorgosan, nagy erőbedobással, természetesen nem rongálva, de „minden követ megmozgatva”, akár bútorokra felpattanva kutatnak. Ez a vehemencia azonban bajba sodorhatna egy robbanóanyag-keresőt, így az utóbbi feladatra higgadtabb, türelmesebb, kiegyensúlyozott állatokat választunk. A keresőkutyákkal délután megismételtük a feladatot egy autószerelő műhelyben is, ahol kiselejtezett gépkocsikban kellett kutatniuk. Ezt a tevékenységet is fontos gyakorolniuk, hiszen a valódi szolgálat során az ingatlanok mellett a második leggyakoribb munkaközegük a drogok szállítására használt gépjárművek belseje lesz.
A keresőcsapat mellett az őrző-védő feladatot ellátó kutyák is megmutathatták képességeiket a diszkóban, majd a műhely udvarán, a szabadban is. Az elv ugyanaz volt: a szolgálatot évtizedek óta elsőrangúan segítő ebek és persze vezetőik sem választhatják meg egy intézkedés helyszínét, a szórakozóhelyek pedig nemritkán válnak rendészeti szempontból kezelendő közeggé. Az őrző-védő kutya megjelenésével, de aktív munkájával is hathatós támogatást nyújt akár a legkeményebb helyzetekben is – ezt a képességet azonban nem adják ingyen, az eredményes beavatkozást nekik is gyakorolniuk kell. A kiindulási alap egy közepes, illetve nagyobb testű kutya esetében igen jó: megvan a genetikailag kódolt védő-zsákmányszerző ösztön, valamint a fajtánként eltérő, de minden esetben tiszteletet parancsoló, fájdalmasan kijózanító, azaz harcképtelenné tevő állkapocserő. Ezeket a meglévő tulajdonságokat kell összhangba hozni az aktuális törvényi háttérrel – és szolgálatra kész a ma sem elavult, igazán hatásos kényszerítőeszköz. A rendőrségi törvény és a szolgálati szabályzat nagyon pontosan leírja, hogy a szolgálati kutyákat milyen helyzetekben, hogyan lehet alkalmazni. Mindig az adott helyzet veszélyessége dönti el, hogy a krízis feloldásához használ-e az állaton pórázt, illetve szájkosarat. Szájkosárban a kutya érzékeli, hogy nem tud harapni, a szájkosarat használja: azzal üt. Két bevett gyakorlat létezik. Az egyik a „hosszú üttetés”, amikor pórázon fogja a vezető a blökit, ez ad egy bizonyos mozgási-lendületi tartományt a kutyának. A másik változat a „rövid üttetés”, amikor a kolléga a nyakörvnél fogva jobban kontroll alatt tartja a négylábút.
A diszkóban a kutyák egyáltalán nem mutatkoztak megilletődöttnek: sem a fények, sem a zaj, sem a rideg, rossz tapadást adó padló, de még a beöltözött segéd által felborogatott székek sem vonták el figyelmüket a rájuk bízott feladattól. Ugyancsak jól teljesítettek a műhely udvarán is, ahol szintén a környezet volt ismeretlen számukra – ám nem sokat törődtek vele, ha meghallották a vezényszót. Az Ózdra látogató kutyacsoport hivatalos vizsgatétele után tényleges szolgálatba áll, majdani társaik már most tudják, hogy mely területen trappolnak a tappancsok. A kutyák megszerzett licencük birtokában sem felejthetik el a képzés során tanultakat. Nem elég a mindennapos, gyakorlati munkavégzés, a sikeres felderítésekben vagy intézkedésekben való részvétel: évről évre újra le kell vizsgázniuk, szigorú zsűri előtt bizonyítva rátermettségüket, munkaképességüket.
SZILÁGYI ATTILA
FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ
