Lengyelországban az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő általános hiányosságok

Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok véleménye szerint az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő általános hiányosságok súlyosbodása Lengyelországban nem indokolja az ezen tagállam által kibocsátott valamennyi európai elfogatóparancs végrehajtásának automatikus megtagadását.

Az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat1 (a továbbiakban: kerethatározat) egy sor olyan helyzetet állapít meg, amelyekben az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadható. Mindemellett, a Bíróság szerint valamely európai elfogatóparancs végrehajtása akkor is felfüggeszthető, ha bebizonyosodik, hogy fennáll annak valós veszélye, hogy átadás esetén sérülnek a keresett személy alapvető jogai.

A Bíróság a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformjával kapcsolatban hozott Minister for Justice and Equality ítéletben2 megállapította, hogy e jogok között szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jog3. Ezen ítélet értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóságnak meg kell vizsgálnia először is azt, hogy az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam bíróságainak függetlenségét érintő rendszerszintű és általános hiányosságok következtében fennáll-e annak valós veszélye, hogy e jog sérül. Másrészt konkrétan és pontosan meg kell vizsgálnia azt is, hogy komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető-e, hogy átadás esetén sérülhet a keresett személy tisztességes eljáráshoz való joga. Így, bár az akkor fennálló hiányosságok súlyosak voltak, a Bíróság kizárta annak lehetőségét, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság automatikusan és megkülönböztetés nélkül megtagadja a lengyel bíróságok által kibocsátott európai elfogatóparancsok végrehajtását.

Az officier van justitie (ügyész, Hollandia) a rechtbank Amsterdamtól (amszterdami bíróság, Hollandia) a lengyel bíróságok által kibocsátott két európai elfogatóparancs végrehajtását kérte két személy átadása céljából. Az első európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából, a másodikat pedig szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából bocsátották ki.

A rechtbank Amsterdam kifejti, hogy a Minister for Justice and Equality ítélet alapján úgy ítélte meg, hogy Lengyelországban fennáll a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének valós veszélye, az e tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő, rendszerszintű vagy általános hiányosságok miatt, éppen ezért az említett ítéletben lefektetett kettős szempontból vizsgálta a lengyel bíróságok által kibocsátott európai elfogatóparancsokat. A rechtbank Amsterdam a lengyel igazságszolgáltatás e hiányosságainak további súlyosbodására tekintettel előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz, és azt kérdezi, hogy a jelenlegi körülmények indokolják-e azt, hogy az ezen állam valamely bírósága által kért átadást megtagadja anélkül, hogy részletesen megvizsgálná az egyes európai elfogatóparancsok konkrét körülményeit. Véleménye szerint az elmúlt hónapok során Lengyelországban jóváhagyott jogi reformok jellegénél fogva e tagállam bíróságai előtt egyetlen vádlott számára sem biztosított a független bírósághoz való jog. Következésképpen az a véleménye, hogy valamely európai elfogatóparancs végrehajtását anélkül megtagadhatja, hogy kifejezetten megvizsgálná, hogy a rendszerszintű hiányosságok negatív hatást gyakorolnak-e a keresett személlyel szemben eljáró konkrét bíróságokra, és hogy e személyre a személyes helyzetére tekintettel valós veszélyt jelent-e, hogy a tisztességes eljáráshoz való joga sérül.

A mai napon ismertetett indítványában Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok emlékeztet arra, hogy a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a tagállamok közötti kölcsönös elismerés és bizalom elvén alapul, és hogy az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása az olyan rendkívüli körülmények esetén adott rendkívüli válasznak tekintendő, amelyek súlyossága miatt korlátozni kell ezen elvek érvényesülését. E „kivételes körülmények” közé sorolható valójában a keresett személy tisztességes eljáráshoz való alapvető joga sérelmének a kibocsátó tagállamban a bíróságok függetlenségét érintő „rendszerszintű vagy általános hiányosságok” miatti valós veszélye. Ennek ellenére Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok úgy véli, hogy e rendkívüli válasznak vannak korlátai, és nem terjed addig, hogy előírja a rendszerszintű vagy általános hiányosságokban szenvedő tagállam igazságügyi hatóságai által kibocsátott valamennyi európai elfogatóparancs végrehajtásának automatikus megtagadását.

A főtanácsnok hangsúlyozza, hogy valamely európai elfogatóparancs végrehajtásának a kerethatározatban meghatározottaktól eltérő okok miatti megtagadása a Minister for Justice and Equality ítélet értelmében egy két szakaszból álló, szigorú vizsgálatot feltételez. Megítélése szerint egy tagállam által kibocsátott valamennyi európai elfogatóparancs végrehajtásának e kettős vizsgálat második szakaszának mellőzésével történő megtagadása valószínűleg számos bűncselekmény büntetlenségét vonná maga után, és sérthetné a sértettek jogait. Továbbá a kerethatározatban előírt igazságügyi együttműködési mechanizmusok igénybe vételére törekvő valamennyi lengyel bíró által végzett szakmai munka visszautasításaként lenne értelmezhető.

A főtanácsnok megjegyzi, hogy bármennyire súlyosbodott is a lengyel bíróságok függetlenségét érintő fenyegetés, a kerethatározat alkalmazása nem feltétlenül függeszthető fel automatikusan és megkülönböztetés nélkül a lengyel bíróságok által kibocsátott bármely európai elfogatóparancs tekintetében. Ugyanis, ha valamennyi európai elfogatóparancs végrehajtását automatikusan megtagadják, az egyértelműen a kerethatározat alkalmazásának mellőzését jelenti. A főtanácsnok emlékeztet arra, hogy amint azt a Bíróság a Minister for Justice and Equality ítéletben kimondta, ez csak abban az esetben lehetséges, ha az Európai Tanács megállapítja, hogy a kibocsátó tagállam súlyosan és tartósan megsérti a jogállamiság EUSZ 2. cikkben rögzített, az Unió alapját képező értékeit. Ez utóbbi esetben már nem a jogok biztosítása rendszerének rendellenes működéséről van szó, hanem azon feltételek megszűnéséről, amelyek mellett valamely igazságszolgáltatási rendszer képes az jogállami elveket megvédeni.

A főtanácsnok véleménye szerint a lengyel bíróságok függetlenségére tekintettel észlelhető rendszerszintű vagy általános hiányosságok nem fosztják meg azokat bírósági jellegüktől. Továbbra is azok maradnak, annak ellenére, hogy a bírói hatalom függetlenségét veszély fenyegeti. E hiányosságok súlyosbodása esetén és az Európai Tanács hivatalos megállapításának hiányában a rechtbank Amsterdamnak a legnagyobb szigorral kell vizsgálnia a tőle végrehajtani kért európai elfogatóparancs körülményeit, nem mentesül azonban azon kötelezettség alól, hogy ezt a vizsgálatot ténylegesen elvégezze. A főtanácsnok e tekintetben megjegyzi, hogy úgy tűnik, az említett bíróság nem látott okot arra, hogy az európai elfogatóparancsokat a kerethatározatban szereplő valamely okból megtagadja. Továbbá a keresett személyek személyes helyzetére, valamint az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény jellegére és az európai elfogatóparancs hátterére tekintettel a rechtbank Amsterdam kizárja a büntetőeljárásba való indokolatlan beavatkozás veszélyét.

Végezetül, a főtanácsnok nem tartja relevánsnak azt, hogy a kibocsátó tagállam bíróságainak függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok súlyosbodása az európai elfogatóparancs kibocsátása előtt vagy után következett-e be. Döntő jelentőséggel az bír, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság (amelynek a keresett személy sorsáról döntést kell hoznia az átadást követően) megőrzi-e függetlenségét ahhoz, hogy külső beavatkozás, fenyegetés vagy nyomásgyakorlás nélkül határozzon e személy helyzetéről. A tisztességes eljáráshoz való alapvető jog megsértésének veszélye kétségtelenül csökken, ha az európai elfogatóparancsot a keresett személlyel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából bocsátják ki olyan időpontban, amikor nem merült fel kétség az ítéletet hozó büntetőbíróság függetlenségét illetően.

1. A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).
2. 2018. július 25-i Minister for Justice and Equality ítélet (C-216/18 PPU; lásd: 113/18. sz. sajtóközlemény).
3. Valamely alapjog megsértésének egy másik esete, amellyel kapcsolatban a Bírság ezidáig állást foglalt, azt a kockázatot takarja, hogy a keresett személlyel szemben a Charta 4. cikkének értelmében véve embertelen vagy megalázó bánásmódot alkalmaznak (2016. április 5-i Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyekben hozott ítélet (C-404/15 és C-659/15 PPU, lásd: 36/16. sz. sajtóközlemény).

az eredeti hír itt elérhető