Itt nincs alibizés, csak a futball szeretete: ilyen volt a Hajdúsámson-Derecske megye I-es rangadó

A legutóbbi focikörkép megírása után úgy döntöttem, hogy megnézek saját szemmel is egy ilyen „mennyei” megyei találkozót, hiszen kíváncsi voltak a körülményekre, a mutatott játékra, és persze gólzáport is szerettem volna látni. Éppen ezért a negyedosztályban egy téttel bíró mérkőzést néztem ki. Utam a harmadik helyet ostromoló Hajdúsámson pályájára vezetett, ahol a hazaiak a tíz meccs óta veretlen Derecske csapatát látták vendégül.

Az már korábban eldőlt, hogy a Balmazújváros toronymagasan megnyerte a pontvadászatot, és ha a rájátszást eredményesen teljesíti, akár felsőbb osztályba is léphet. Ennek pedig a 29. forduló nyitómérkőzésén is nyomatékot adott, hiszen a Hajdúböszörményi TE csapatát nyolc góllal tömte ki. Nos, ez a böszörményi csapat a legutóbbi fordulóban otthon játszva nem kis bravúrt hajtott végre azzal, hogy 3-1-re megverte a sámsoniakat. Egy, azon a mérkőzésen résztvevő elmondása alapján idézem:” Ha az első félidőben nyolcat lőttünk volna nekik, egy szót sem szólhattak volna.” Így viszont teljesült a futball örök érvényű szabálya, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, és törvényszerű vereséget szenvedtek a sárga mezes hajdúsámsoniak. Ráadásul az első számú kapusukat is kiállították és három meccses eltiltással sújtották.

Visszatérve a szombati meccsre, kiváló időben indultam útnak Debrecenből, és miután könnyen megtaláltam a focipályát, az elsők között lehettem, akik kedvükre kereshették a legmegfelelőbb helyet a lelátón.

Apropó, az ülőalkalmatosságokat látva, hirtelen olyan nosztalgia jött rám, mint amikor még a Vágóhíd utcai stadionba jártam edzőmeccsre. Ugyan megette a deszkát az idő vasfoga, de mégsem volt kényelmetlen végigülni kilencven percet. Egyedüli kellemetlenség az erőteljes széljárás volt, ami a hátunk mögött lévő nyárfák virágzása miatt még inkább zavart.

Bendik Tamás kezdő sípszavára egészen megtelt a nézőtér. Családok, nyugdíjasok és fiatalok egyaránt kíváncsiak voltak a Hajdúsámson játékára. Mindenki ismerte a másikat név szerint, és nem hiányzott a kezükből a frissítő sör és üdítő sem. A belépéskor itt nem volt motozás és tüzetes csomagátvizsgálás, mindössze egy rendező volt a mérkőzésen.  A mellettem ülő idősebb úr, aki elmondása szerint körülbelül hatvan éve jár meccsre, megérkezése után előbb gondosan rögzítette az ülőpárnáját a szél miatt, majd megitta az áldomást egy laposüvegből, és kijelentette: „Nyerni fognak Süniék”! („Süni” alias Szabó Balázs a csapat gólfelelőse és kapitánya – a szerk.) 

A kezdő sípszótól kezdve a már említett erős szél nem a hazaiakat támogatta. A sámsoniak kapusának, Magas Márknak többször is meggyűlt a baja a kirúgásokkal, és volt, hogy a félpályáig sem jutottak el ezek a labdák. Ettől függetlenül a hazai játékosok a széleken többször megverték a Derecskét. Nem ritkán egy-egy ilyen szituációban előkerült egy kötény vagy megkerülős csel is a tarsolyból, amelyet vastapssal és ovációval fogadtak nézők. A vendégek is megpróbálkoztak valami hasonlóval, de jobb híján csak szögletekig jutottak. Az első félidőben többet is birtokolták a bőrt a dobogóra törő sárga-kék mezesek, de labdakezelési hiba, utolsó rossz passz és egyéb pontatlanság miatt nem született gól. Az egyik kedélyes öregúr egy ilyen esetnél megjegyezte, hogy ragasztóval kellene bekenni a cipőjüket, hogy ne pattanjon el a játékszer tőlük. Így aztán maradt is a gól nélküli döntetlen a félidőben.

A nézők leleményességére jellemző, hogy hangosbemondó híján, legalább a zenéről gondoskodtak. Egy óriás bluetooth hangfal segítségével így hangulatosabb volt a pauza a pálya mellett ülőknek. 

Aki viszont elment egy sört legurítani és a mellékhelyiséget is még pluszban meglátogatta, az bizony lemaradt a mérkőzés első góljáról, amelyet a már említett Szabó Balázs szerzett a 46.percben. 1-0. Egy gyors támadás után “Süni” kiválóan lépett ki, és belőtte a vezetést eredményező találatot Fülöp kapujába. Ekkor egyébként megállt a szél is egy pillanatra, mintha az égiek is tudták volna, hogy kell a segítség fentről a fiúknak.  Ezt az előnyt elég hamar meg is duplázták a sámsoniak, amikor is az 54. percben egy szöglet újfent Szabó volt eredményes: védhetetlenül a kapuba. 2-0.

Nagy lépés volt ez a győzelem és a vágyott bronzérem felé. Ezt követően a szél ismét felerősödött, és a vendégek egyre nehezebben viselték a kialakult helyzetet. Olyannyira, hogy az 59.percben a derecskeiek kapusánál el is szakadt a cérna. Egy általa vélt szabálytalanságot erőteljesen kezdett reklamálni a játékvezetőnél, aki a hazai nézők unszolása ellenére csak sárgát adott a magáról megfeledkezett játékosnak, holott több percig szövegelt nem éppen irodalmi stílusban. Egy ilyen fegyelmezetlenség miatt magasabb osztályokban hamar villant volna a piros lap, de bírója válogatja. Megvolt azért az esélye a szépítésre és az izgalmasabb hajrára a vendégeknek, de a könnyű síppal befújt tizenegyest és a kipattanót is kivédte a Magas „Medzsi”, aki egyébként az utánpótlás csapat kapusa.

Ezek után aztán már látszott, hogy a vendégek fejben feladták a meccset. A végére pedig jött is a slusszpoén, ami a kilencvenedik percben a játékos-edző Halász Zoltán szabadrúgása után történt. A langaléta derecskei kapus pont Tóth elé paskolta a játékszert, aki köszönte szépen, és közelről nem hibázott. 3-0.

Ezt követően le is fújta a meccset a spori, és kezdetét vette az ünneplés. A bronzéremért küzdő rivális Kaba csapata ráadásul kikapott a DEAC kettőtől, így a Hajdúsámson az utolsó forduló előtt a harmadik helyre ugrott fel jobb gólkülönbségének köszönhetően . Ezzel gyakorlatilag saját kezükben a sorsuk Süniéknek, hiszen az utolsó meccs a sereghajtó Egyek otthonában lesz, amelyet kötelező lesz megnyerniük minél több góllal.

Összefoglalva, kellemesen csalódtam ebben a meccsben, és kedvet kaptam máskor is ellátogatni egy-egy megye I-es találkozóra. A hibák és pontatlanságok persze itt gyakoribbak, de ne felejtsük el, hogy a negyedosztályban javarészt dolgozó emberek játszanak hétről hétre a játék szeretete miatt, városukért és a szurkolókért. Alibit nem véltem felfedezni a 90 perc során, csak őszinte játékot és kemény küzdelmet. Tetszett, na.

– Faragó László –

az eredeti hír itt elérhető