Debrecen fejlődése földrajzi szempontból mai szemmel nézve érdekes, mivel egy nagy pusztán terül el, álló- és folyóvizektől messze. Régebben az északi oldalán erdőségeket találhattunk, határában nagy vízhozamú volt a Tócó-patak, amely mára jelentéktelenné vált. A város fejlődését jelentősen befolyásolta az, hogy nagy forgalmú utak kereszteződésében helyezkedik el.

Írásos formátumban Debrecen nevével először 1235-ben találkozhatunk, a név török eredetű, jelentése: éljen, mozogjon. Debrecen földbirtokosai a Debreceni nevet viselték. A városi jogot Nagy Lajos király adományozta Debrecennek 1361-ben, és fal nélküli, mezővárosként működött. Évi négy vásár megtartására volt jogosultsága, melyből kettőt, a mai napig is megtartják, természetesen más formában és árukínálattal.

A mai utcanevek őrzik a korábbi céhes tevékenységeknek az emlékét, mivel utcákba rendeződve éltek és dolgoztak a mesterek a XIV. század környékén. A mezőgazdaság is jellemző volt a városra, amely a mai napig érezhető. A kereskedelmi jellegű fejlődést nagyban elősegítette az, hogy 1400-as években a Hunyadiak fennhatósága alá kerül a város, és árumegállító-jogot kaptak.

Az egyházi élet az 1500-as években jelentős fejlődésen ment keresztül Debrecenben. A református hit nagyarányú elterjedésével párhuzamosan egyházi központtá vált, és a mai napig kitart a vallásos eszmék mellett. Erre utal az is, hogy II. János Pál pápa magyarországi látogatása során Debrecent (a kálvinista Rómát) és a nagytemplomot is meglátogatta.

A három részre szakadt Magyarország ütközőpontjába került, mivel az országrészek határain feküdt a város. Hadsereg, és várak hiányában Debrecen nem tudta megvédeni a támadásokkal szemben magát, ezért mindig behódolt az éppen uralkodó hatalomnak.

Debrecen és környékének benépesítésében Bocskai Istvánnak volt jelentős szerepe, a Bocskai szabadságharc után szövetségeseinek, és a hajdúknak területeket és kiváltságokat adott. Ebben az időben letelepített tízezer fő teremtette meg a mai Hajdúság alapjait. (Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúsámson)

A Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedekben az ellenreformáció keserítette meg a reformátusok életét, a magyar főurak jelentős részét ismét visszatérítette a katolikus egyházba.

A Debrecent sújtó gyakori tűzvészek sorában az 1811-es nagy tűzvész után alakult ki a belvárosnak a ma ismert szerkezete, majd ezt követően kezdődött el a tudatos városrendezés.

1849-ben az előretörő osztrák seregek elől a magyar kormány Debrecenbe menekül, és itt mondják ki a Habsburg-ház trónfosztását.

Az I. világháború után Debrecennel együtt az ország keleti része román megszállás alá kerül. Majd a román sereg kivonulásakor a városból minden mozdítható értéket elvittek, szinte kifosztották.

A II. világháború véres harcokkal söpör végig a környéken is, melynek hatására Debrecen másodszor is az ország fővárosa lett. 1944 december 21-n itt hívták össze az Ideiglenes Nemzetgyűlést, amely másnap megalakította az Ideiglenes Nemzeti kormányt, ezennel elkezdődött az újjáépítést.

Napjainkban a város vonzerejének tekinthetjük a tudományos intézményeket, egyetemeket, a kulturális rendezvényeket. Remek hagyománnyá vált augusztus 20-i virágkarnevál vagy a különböző művészeti fesztiválok.

A templom nem csak Debrecen, hanem a Magyar Református Egyház jelképe is, amelyet köszönhet hatalmas méreteinek, 1500 m²-es alapterületének és rendkívüli méretű harangjának, amely a magyarországi református templomok között egyedülálló.

A mai templom helyén már a középkorban is egy templom állt, de az az 1200-as években leégett, majd a helyére épített Tiszántúl legnagyobb temploma is leégett 1564-ben. Sokáig álltak elhagyatottan a megfeketedett falak. 1626-1628 között építették újjá, amely során a templom egy teljesen új arculatot kapott. 1802.06.11-én nagy tűzvész pusztított Debrecenben, amely a város harmadát elpusztította, és a templomot sem kímélte, így már harmadszor égett szinte porig a ma ismert épület elődje. A ma ismert templom építése 1803 kezdődött Páchy Mihály tervei alapján, majd Thaller József építész vette át az irányítást mivel Pácy nem volt elégedett a kivitelezéssel. Az eredeti tervekben kereszt alakú, középen kupolás templom szerepelt, de pénzügyi okok miatt ez nem valósult meg. Helyette a templom jelképévé vált két 61 méter magas torony épült csak meg, a bal oldalit 1818-ban, míg a jobb oldalit 1821-ben adták át. A két torony közti üres területet Rábl Károly tervei alapján töltötték ki egy timpanon mögé épített díszes frontgalériával. A templom átadására, felszentelésére 1823-ban került sor.

Ezek az intézmények név szerint:

• Kossuth Lajos Tudományegyetem
• Debreceni Orvostudományi Egyetem
• Debreceni Agrártudományi Egyetem
• Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola

Az összevonások után a hallgatók létszáma kb. 30.000 főre tehető.

A tényleges egyetemi működést 1914-ben kezdte meg az intézmény az ország harmadik egyetemeként, három karral, amelyek a Jog- és Államtudományi, Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi, Református Hittudományi Karok voltak.

A folyamatosan bővülő létszámnak köszönhetően hamar kinőtte a Református Kollégiumot az intézmény, és a város által adományozott Nagyerdő területére költöztek. IV. Károly avatta fel 1918-ban az új helyen indított Orvostudományi Kart.

1921-ben vette fel az egyetem a merénylet áldozatává vált Tisza István nevét. 1932-ben avatták fel a nagyszabású beruházásban épült központi épületet, amely az ország harmadik legnagyobb volumenű beruházása volt, ezt bizonyítja az is, hogy négy év alatt a tervezett munkálatok harmadát sikerült csak befejezni.

Az 1950-es évek környékén ismét jelentős változásokon ment át az egyetem, elhagyták Tisza István nevét, ledöntötték szobrát. Megszüntették a Jogi Kart és helyette indították a Természettudományi Kart. 1952-ben új nevet kapott az intézmény, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Kossuth születésének 150. évfordulója alkalmából.

Az 1960-as évek az építkezésekről, bővülésről szóltak, új épületeket, kollégiumot hoztak létre, újabb karok csatlakoztak az egyetemhez. Az 1990-es évek hoztak ismét jelentős változásokat az egyetem életében, megalakult Nyíregyházán a Debreceni Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara.

Birtokba vehettek az egyetemisták egy átalakított szovjet laktanyát, melyet ma Kassai úti campusként ismerhetünk.

A 2000-es összevonás óta szinte változatlan formában működik a méltán híres Debreceni Egyetem.

szerkesztés alatt…

A programok már augusztus 15-én kezdődnek, amelyek javarészt díjmentesen megtekinthetőek. Debrecenben az augusztus közepe, ünnep, zene, tánc és a virágok jegyében telik.Érdemes idelátogatni ebben az időszakban.
Az augusztus 20-i színpompás virágkarneváli menet előtt már hetekkel korábban megkezdődik a készülődés. A legutóbbi fesztiválokon a kocsik díszítéséhez közel 3 millió szál virágot használtak el. A felvonuláson a kocsik között találkozhatunk neves hazai és külföldi művészeti csoportokkal, tánccsoportokkal, és természetesen a fesztiváli hangulathoz szorosan kötődő zenekarokkal, mazsorett csoportokkal.

A nap zárásaként díjazzák a legszebb, legötletesebb virágkompozíciókat. A karnevál több mint 100 éves története alatt becslések szerint már legalább 100 millió szál virágot használtak fel, az Európa szerte híres, virágkompozíciókat felvonultató rendezvényen.

1882-ben indult meg a közlekedés az első szakaszon, amely Debrecent és Nyírmártonfalvát kötötte össze. Sokan ellenezték a pálya megépítését, bővítését a működés zajossága miatt.

A német Krauss gyárból származó Zsuzsi gőzös 20 km/h sebességre volt képes, a fával megrakott kocsikkal együtt.

A jobb kihasználtság érdekében és némi fejlesztés után 1923-ban megindult a személyszállítás is a vonalon, ez megkönnyítette a közlekedést a környező tanyavilágban. 1925-ben további fejlesztéseket vittek véghez, a személyszállítás jobb hatékonysága miatt. Új gyorsabb motorkocsikat

szereztek be, és többször meghosszabbították a pályát. Összeköttetésbe került az Acsádi út, majd a turistaház, később pedig a Várhegy is, így már 36 km hosszúságú lett a Debreceni Városi Gazdasági Vasút.

Jelentős károkat okozott a II. világháború, de már 1946-ban helyreállították a pályaszakaszt és meg is hosszabbították Nyírlugosig. A későbbi államosítások során a MÁV hatáskörébe került a pálya. A további fejlesztések sem maradtak el, 49 km-re növekedet a sínpár hossza, 3 új gőzmozdony és 1 dízelmozdony állt szolgálatba.

A Magyarországon egyedül álló nyomtávú kisvasút, nehézségeket okozott a karbantartásban, a mozdonyokat, kocsikat csak átalakítás után lehetett használni, ezért a szabványos 760 mm-es nyomtávra tértek át 1961-ben. Az átalakítás miatt új mozdonyokra is szükség volt, ezért a régieket leselejtezték, többek között a Zsuzsit is.

1977-ben a közlekedési koncepció keretein belül a pálya nagy részét felszedték, csak egy 16 km-es szakasz maradt meg, ezt 1978-tól úttörővasútként üzemeltették.

Debreceni Erdei Kisvasút lett rendszerváltáskor a hivatalos megnevezése a kisvasútnak, amit 1995-ben ismét megpróbáltak megszűntetni, csak aláírásgyűjtéssel sikerült megmenteni a végleges pusztulástól.

Jelenleg az alábbi vonalon közlekedik a 394023-s számú gőzmozdony:

Debrecen, fatelep – Fancsika – Csereerdő – Erdészlak – Martinka – Sámsoni út – Haláperdő – Hármashegyalja –Nyírmártonfalva – Acsádi út – Turistaház – Várhegy – Nyírlugos – Nyírbéltek

A hajdúsági gárda az elmúlt több mint egy évszázad során négy aranyérmet (2005, 2006, 2007, 2009) szerzett, s háromszor volt kupa-, illetve négyszer Szuperkupa-győztes.

Egyetértés Futball Club, 1902

A nemzetközi porondra is többször kijutott, s a magyar válogatottba is több játékost adott.
Ami a kezdeteket illeti: 1920 és 1926 között a DVSC az Északi Hadi Bajnokságban játszott, ahol ötször győzedelmeskedett. Minden jó irányban haladt tehát, amikor 1926-ban létrejött a profizmus. Ez nem tett jót a vasutas klubnak. Debrecenben megalakult a Bocskay FC, amely a DVSC, DKASE és a DTE játékosaiból szerveződött néhány hónap alatt. Másfél évtizeden keresztül ez a gárda volt Debrecen legjobb labdarúgócsapata, amely 1930-ban kupagyőztes, az 1933-34. évi bajnokságban pedig bronzérmes lett, míg a DVSC alacsonyabb osztályokban szerepelt.

1940 tájékán a merev profi-amatőr szétválasztás megszűnt, a Bocskay anyagi okok miatt feloszlott, így újra a DVSC lett a város első számú labdarúgócsapata, amely ettől kezdve mindent megpróbált az élvonalba kerüléshez. Ez végül az 1942-43-as bajnokságban vált valóra, ám nem tartott sokáig, mert négy évre rá megtörtént az első kiesés a klub történetében, amit 1993-ig még hét követett, sőt 1967-ben a DVSC legnagyobb kudarcát élte át, a harmadosztályba került.
Bár az alapítók a ma is használatos piros-fehér színösszeállítást választották, a korai évtizedekben többször is változott a játékosok által viselt mezek színe: 1925-ben, amikor a Debreceni MÁV Testgyakorlók Köre beleolvadt a Vasutasba, zöld-fehér, sőt, 1937-től lila-fehér lett az egyesület színe. A II. Világháború után a Vasutas visszatért a piros-fehér színhez, és ez immár állandónak is tekinthető. A kivétel a közös DMTE-DVSC korszak, amikor Debrecen város “egyesített” csapata sárga-kékben pompázott.

A II. Világháborút követő évtizedek szocialista sportpolitikája alól Debrecen csapata sem vonhatta ki magát: ismét gyakoriak lettek a névváltozások, a mintát a hajdani szovjet sportszövetségek jelentették. Az egyesület neve 1948-49-ben Debreceni Vasutas Sport Egyesület, 1949-től 1955-ig Debreceni Lokomotív (ekkor született meg a csapat beceneve a “Loki”), 1955-56-ban Debreceni Törekvés, majd 1957-től 1979-ig Debreceni Vasutas SC.

DMVSC, 1985

1979 a már említett városi fúzió éve, amikor a Debreceni Vasutas és a Debreceni MTE házasságának “gyermeke” a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club lett. A DMVSC a tizedik születésnapján szétvált, azóta a klub neve ismét Debreceni Vasutas Sport Club.

A Loki igazi sikerkorszaka 1993-ben kezdődött. Feljutott az élvonalba, rá egy évre pedig minden idők legjobb debreceni vezetőedzőjével, Garamvölgyi Lajossal bronzérmes lett a bajnokságban és 1999-ben a Magyar Kupát is megnyerte.
2001 rendkívül eseménydús év volt a Loki számára. Március 18-án Pajkos János vette át a csapat irányítását. Az együttes még ebben az évben Magyar

Kupa-győztes lett, de az idény mégsem volt túl sikeres a hajdúságiak számára, hiszen kiestek az élvonalból. A DVSC azonban a BKV Előre visszalépésével bennmaradt az első osztályban. 2001-hez tartozik, hogy Szima Gábor sikeres üzletemberként a klub többségi tulajdonosa lett. Gyakorlatilag az ő szerepvállalása után tűntek el a viharfelhők a klub feje fölül. Meg akarta mutatni, hogy lehet a mai Magyarországon botrányok, csődök nélkül eredményesen működtetni egy futballcéget. Hogy mi kell hozzá? Stabil gazdasági háttér, sok-sok munka és sorozatban jó döntések meghozatala. Tisztában volt azzal, hogy Magyarországon egy befektető a futballból hosszú évekig nem vehet ki pénzt, ha eredményt akar elérni.

A nemzetközi porondon a piros-fehérek olyan csapatokkal mérhették össze tudásukat, mint a Wolfsburg és a Bordeaux, mely utóbbit – a kinti balszerencsés mérkőzés után – itthon szenzációs játékkal 3-1 arányban győzött le a Pajkos-alakulat.

A csapat Szentes Lázár irányításával 2003-ban és 2004-ben a harmadik helyen végzett, ezen kívül 2003-ban a Magyar Kupában ezüstérmet szerzett miután a fináléban a Ferencvárostól vereséget szenvedett. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a Loki 2003/2004-es nemzetközi kupamenetelése mellett sem. A csapat eljutott a tavaszi harmadik fordulóig, ami magyar gárdának húsz éve nem sikerült. Itt viszont már a Brugge megálljt parancsolt és a kinti 1-0-s vereség után Sándor Tamásék hazai pályán gólnélküli döntetlent értek el.

Megvan a harmadik! 2007

A DVSC 2005-ben sok Loki-szurkoló álmát valóra váltva története legnagyobb sikerét érte el: magyar bajnok lett. Ezt a eredményt az idény közben Szentest váltó Supka Attilával érte a csapat, a tréner egy évvel később ismét az élre vezette együttesét. 2007-ben már a cseh Miroslav Beránek irányításával szerezték meg újabb elsőségüket a piros-fehérek, akik ezzel sporttörténeti tettet hajtottak végre, ugyanis korábban egyetlen vidéki csapat sem tudott zsinórban háromszor is az élen végezni. A sorozat 2008-ban megszakadt, ebben az évben ugyanis második lett a Loki az MTK mögött, ugyanakkor a klub bezsebelte története harmadik kupagyőzelmét.

Egy évvel később már ismét a DVSC ült a bajnoki trónra, és akkor még senki sem sejtette, hogy hamarosan milyen csodában lesz része a csapatnak. A Herczeg András vezette Loki három Bajnokok Ligája-selejtezőn is túljutva (hat mérkőzéséből ötöt megnyert a gárda) a csoportkörben találta magát. A hajdúságiak összecsaptak az angol Liverpoollal, az olasz Fiorentinával, valamint a francia Lyonnal, és bár minden alkalommal vereséget szenvedtek, bizony nagyon jó, élvezetes meccseket játszottak.

A hazai BL-találkozókat a Puskás-stadionban kellett megrendezni, és valamennyi meccset zsúfolásig telt ház, 42 ezer néző előtt játszhattak Dombiék. A piros-fehérek megmozgatták a futballszerető társadalmat, az ország minden tájáról érkeztek drukkerek, hogy megtekintsék a mérkőzéseket. Herczeg András ezzel a klub történetének legeredményesebb edzőjévé vált, hiszen 2007. novemebere – amikor átvette a szakmai stáb irányítását – óta egy bajnoki ezüstöt és aranyat, valamint egy Magyar Kupa és egy Szuperkupa-győzelmet zsebelt be a gárda, és akkor még itt van a már említett szenzációs nemzetközi szereplés.

A DVSC tehát jelenleg fénykorát éli. A klub mögött a gazdasági háttér stabil a többségi tulajdonos Szima Gábor, az önkormányzat és a kisebb tulajdonosok jóvoltából. A DVSC-nek nem voltak eget rengető, országos szenzációszámba menő igazolásai, de olyan labdarúgókat hoznak a Lokihoz évek óta, akik a klub számára megfizethetők, érkezésük nem okoz feszültséget a régiek és az újak között. Nem vágnak bele olyan játékosvásárlásba, amely az átlagnál jobban megterhelné, adósságba kergetné a klubot. Mindezek ellenére sikerült olyan labdarúgókat igazolni, akik erősségeivé váltak az együttesnek. A klubvezetés célja az, hogy a DVSC a nemzetközi kupákban is jól szerepeljen, nemzetközileg ismert csapat legyen. A jelek szerint jó úton járunk.