Családja, barátai, pályatársai és tisztelői végső búcsút vettek Kalász Márton Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költőtől, írótól, műfordítótól, a nemzet művészétől, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjától hétfőn a Farkasréti temetőben.

Kalász Mártont, akit katolikus szertartás szerint helyeztek végső nyugalomra, az MMA nevében Mezey Katalin, a testület irodalmi tagozatának vezetője búcsúztatta. Az életének 88. évében elhunyt költőt méltatva kiemelte, hogy nagy tehetségű, haláláig fáradhatatlan alkotó volt, aki soha nem tagadta meg a magyarországi német ajkú közösséget.

Alkotásai, tekintélyes műfordítói életműve mellett sikeres diplomáciai szolgálatot végzett, kezdetben a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), később az egyesített Németországban – mondta, hangsúlyozva: “a két nyelv értékeinek, irodalmának kölcsönös közvetítése által személyisége eleven hidat is jelentett a magyar és a német kultúra között”.

Felidézte, hogy Kalász Márton 1934-ben született Sombereken, egy német ajkú dél-dunántúli községben. A kiemelkedés lehetősége számára a magyar kultúrán át vezetett – tette hozzá.

Mezey Katalin “tiszteletet parancsolóan tekintélyesnek” nevezte Kalász Márton költői, prózaírói és műfordítói munkásságát, amely több mint 60 önálló kötetet számlál, köztük olyan opusokkal mint az a több mint 700 oldalas versesgyűjtemény, amely 2009-ben jelent meg hetvenedik születésnapjára.

Életművéből kiemelte még a több kiadást megért, német nyelven is sikert arató Téli bárányt, amely a saját családja történetén keresztül mutatja be a 20. századi magyar történelem keserves három évtizedét. Jelentősnek nevezte Tizedelő cédulák című dokumentumprózáját is, amely ugyancsak a magyarországi németek történetével foglalkozik az interjú, a szociográfia és a publicisztika eszközeivel.

“Kalász Márton nemcsak nagy tehetségű és fáradhatatlan ember, hanem a hűség embere volt. Figyelmes, tapintatos, éles szemű és jó humorú megfigyelő, aki ritka, de találó megszólalásaival mosolyt tudott fakasztani és a lényegre irányította beszélgetőtársai figyelmét” – emlékezett az alkotóra.

“Tartozunk a költőnek, magunknak és a jövőnek is azzal a felelőséggel, hogy az alkotómunkával eltöltött hosszú élet bőséges termését ne hagyjuk elkallódni, ne hagyjuk a feledésbe hullani. Igyekezzünk hatékonyan elősegíteni a magyar irodalmi örökségbe való befogadását, integrációját” – hangsúlyozta Mezey Katalin.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztos az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében mondott búcsúbeszédében felidézte Kalász Mártonnal való első személyes találkozását. Mint mondta, azóta sok ezer kiváló embert ismert meg, köztük művészeket és államférfiakat, de soha életében nem találkozott olyan ártatlan, tiszta emberrel, olyan megfellebbezhetetlenül jószándékú személyiséggel, mint amilyen Kalász Márton volt.

L. Simon László, aki Kalász Márton elnöksége idején a Magyar Írószövetség titkára volt, kiemelte, hogy az írószövetségben eltöltött közös évek élete “egyik legszebb és legtöbb tanulságot, vezetői tapasztalatot eredményező időszaka volt”. Úgy vélte, hogy a szövetség elnökeként Kalász Márton soha nem bújt ki a felelősség alól, a gyalázatot keresztény méltósággal állta. “Mióta őt ismerem, azóta tudom, milyen is az, aki valóban alázatos, hogy hol van az egyértelmű különbség az alázat és a megalkuvás között” – hangsúlyozta.

“Kalász Márton költői nagyságát ma is és évek múltán is okkal fogják emlegetni, életműve elemzések tárgya és talán a tanagyag része lesz. Az írótól nem veszek búcsút, ő itt marad közöttünk soraival, mondataival. Én a baráttól, a személyiséget formáló tanítótól, a példát adó vezetőtől köszönök el” – fogalmazott L. Simon László.

Zsille Gábor József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség választmányi tagja a szervezet nevében mondott beszédében emlékeztetett arra, hogy Kalász Márton a német kultúra mellett a lengyelt szerette különösen, a németek és a lengyelek vonzásában élte szellemi életét. “Ez a történelmileg szokatlan párosítás az ő szelíd lelkében gond nélkül megvalósult” – mondta.

Felidézte, hogy Kalász Márton első verseskönyve, a Hajnali szekerek 1955-ben jelent meg, utolsó kötete pedig éppen most jött ki a nyomdából, Virrasztó távol címmel. “Ez a két mű 67 esztendőt fog közre és további 29 versgyűjteményt. A gondviselés szokatlan kegyelme egy ilyen hosszú és termékeny, ilyen magasra ívelő költői pálya” – hangsúlyozta.

A barátok nevében Jász Attila József Attila-díjas költő búcsúzott, aki kiemelte, hogy a nagy korkülönbség dacára Kalász Márton a barátja volt. “Nem az írószövetség elnöke volt, hanem végtelenül kedves, gyermekien komoly lény, ezért is válhatott mindenki Marcijával, akivel a költészetről mindig lehetett beszélgetni” – emlékezett a költő.

MTI

pixabay

az eredeti hír itt elérhető