Az újfehértói születésű Felföldi József évtizedekkel ezelőtt, a nulláról indulva alapította meg édesipari vállalkozását. Üzleti teendői mellett rendre megnyilvánul közéleti kérdésekben is. Mi hajtja még előre ezt az embert? Mi a véleménye az élet nagy dolgairól? Mindenre kíváncsiak voltunk, így hát ellátogattunk hozzá.

Milliárdos üzletember, író, filantróp, ezek a jelzők találhatók az interneten, ha önre keresünk. De ki valójában Felföldi József?

66 éves, 182 cm magas, 95 kg-os, egyszerű ember vagyok. Kívülről nem látom magamat, mindenkinek más és más lehetek.

Menjünk egy kicsit vissza a gyermekkorára. Azt olvashattuk, hogy a szeme világának elvesztése megváltoztatta az életét, és meglepő módon pozitívan. Hogyan lehet egy tragikus történésből „jól” kijönni és egy cégbirodalmat felépíteni?

14 éves voltam, amikor mindez megtörtént. Az első napok drámaiak voltak. Először azt hittem, hogy be van csukva a szemem, és kértem is egy tükröt azonnal, hogy megnézhessem. De abba belenézve láttam meg, hogy a szemem nyitva van. Borzalmas volt az első pillanat. Majd műtétek következtek, és el is távolították a szememet. Kaptam protézist is, de az nagyon szokatlan volt, nem is kellett.  Ezután az életem olyan fél-egy évig kőkemény volt, mert az alkoholba menekültem. Színész akartam lenni, de a vágyam így meghiúsult, hiszen egy Columbo már volt, nem kellett még egy (a Columbo hadnagyot alakító Peter Falk hároméves korában, egy daganat miatt veszítette az egyik szemét – a szerk.).  Bár ennek ellenére csajoztam, mert a nőknek nem volt kifogásuk ellene, csak a férfiak gúnyolódtak velem. Majd 10 hónap kemény alkoholizálás és dohányzás után jött egy hölgy, aki pozitív hatást gyakorolt rám. Őszinte volt velem, és annyit mondott csak, hogy „olyan veled csókolózni, mint egy alkoholos hamutállal”. Először megsértődtem, de végül lemondtam az alkoholról és a cigarettáról is. Nem lefelé süllyedtem, hanem kiemelkedtem a pokolból azáltal, hogy az a kislány őszinte volt velem.

@felfoldijozsef

Money or Love? #viral #magyar #debrecen #fypシ #budapest #felfoldijozsef #motivation #love #money #fyp #car #supercar #golddigger

♬ Can’t Help Falling in Love – Haley Reinhart

A 80-as évek végén kezdett el édességet gyártani. Hogyan jött az ötlet?

Volt egy ismerősöm, aki akkor hunyt el, és maradt utána 5-6 darab drazsézó gép. Megvettem az örökösöktől, de csak amiatt, mert nagyon tetszett. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az, és mit tudok majd kezdeni vele.  Egy szakértő barátom megmutatta, hogyha cukrot teszünk bele, akkor olyan kis érdekes golyók jönnek ki belőle. És így ki is alakult az a folyamat, amit most is ismerhetnek.  Szívószálban a drazsé, amit belemártunk a tejbe. Abból a pár darab gépből lett 50 darab, és akkor régen még körülbelül 60 darabot csináltam meg 1 óra alatt. Most ennyi idő alatt 60 ezer darabot készítünk el.

Folyamatos publikáció a Facebookon, motivációs üzenetek, verseskötet, dalok. Hogy van ehhez energiája, úgy, hogy egy több száz fős gyárat igazgat?

Úgy gondolom, hogy a Jóisten adott egy csomó erőt, energiát és lehetőséget arra, hogy motiváljam az embereket, és mivel ezt élvezettel csinálom, így sosem teher számomra.  Ezt ingyen teszem, ezért pénzt nem kérnék soha, nem úgy, mint a mai divatos motivációs trénerek, akik prostiként árulják magukat.  A vállalatnál pedig van egy 30 fős vezetői csapatom, akik tudják, mi a dolguk, és nekem „csak” irányítanom kell őket. Napi 40 percet tornázok, hegyet mászok, biciklizek, sétálok, zenét hallgatok, ha katarzisban vagyok, akkor Ady-t, József Attilát, Radnótit olvasok. De szeretem Dickens és Shakespeare műveit is, mert feltöltenek, és energiát adnak. Különböző szakaszok vannak az életemben, és a hangulatomtól függ, hogy aznap éppen mit olvasok. A fiatalokat is szeretném arra kalibrálni, hogy olvassanak többször verseket. És mivel imádom a verseket, nincs olyan este, hogy ne olvassak legalább egy órát. Azt sosem hagyom ki.

Mit üzenne azoknak a vállalkozóknak, akik most kezdik el az ötleteiket építgetni? Milyen útravalót adna nekik?

Az egyik az, hogy ne féljenek, csak legyenek ott, ahol éppen vannak. Ha a családjaikkal vannak, akkor otthon legyenek, de ha dolgoznak, akkor ezerrel tegyék oda magukat. Mindig oda, ahol éppen vannak. Ne keverjék össze a helyzeteket.  A másik pedig az, hogy merjék végigvinni a céljukat, ne hezitáljanak, és legyenek tisztában azzal, hogy semmire nincs garancia.

Kérnek öntől tanácsot vállalkozók, üzletemberek, hogy hogyan lehet milliárdossá válni?

Igen, szoktak tanácsot kérni, de arra nincs recept, hogy hogyan lehet azzá válni. Úgyis le lehet élni egy életet, hogy dolgozunk valakinek, de ha többek akarunk lenni, akkor át kell értékelni, hogy kik akarunk lenni. Amikor fiatal voltam, napi nyolc órát dolgoztam örömmel azért, hogy vállalkozó lehessek. Nincsen jó tanács, csak fókuszáltan tegyük a dolgunkat.  Az élet nem természetellenes, ha valamit csinálunk, azt mindig megfizeti, ha jó, ha rossz.

Mi a véleménye azokról az emberekről, akik nem önerőből gazdagodtak meg?

A baj ott kezdődik, hogy ebben az országban rengeteg vállalkozót nem érdekel, hogy honnan kapja a pénzt. Befektetni egy olyan vállalkozásba, hol csak kijátsszák a pénzt, az impotenciát jelent a gazdaságnak. Ha nem működik a tőke, nem fog semmi sem működni. Én tettem egy ígéretet, hogy jövő év végéig a vállalatom svájci lesz, itt Magyarországon belül. Számomra példaértékű az, ahogyan Svájc működik. Most is emeltem 15%-kal a dolgozók bérét, de szeretném elérni azt, hogy a fizetések ugyanakkorák legyenek, mint egy osztrák középvállalatnál.

Kulcsár Edináékról elmélkedett a debreceni üzletember, és nem finomkodott a véleményével

Hogyan jut ideje a családi életre?

Egy házasságom és egy élettársi kapcsolatom volt, amiből született öt gyermekem és két unokám. Nagyon szép emlékeim vannak mindkét párkapcsolatomból, és talán bennem volt a hiba, mert túl sokat várok el mindenkitől.  Van egy vers ami teljesen rám illik, ez Ady Endre: Az én menyasszonyom című költeménye. Ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el. Természetesen próbálom kiélni a nagyapai szerepemet, de mivel sajnos nem itt élnek az unokák, így kevesebbet lehetek velük. Videóhívással tartjuk a kapcsolatot.

A hit és a vallás milyen szerepet játszik az életében?

Tisztelek mindenfajta vallást, és meg vagyok győződve arról, hogy Isten nem vallásos. Az idő az, ami mindent megteremt. Gondoljunk bele, hogy ebbe a nagy semmibe valaki tett valamit, és az maga a főnök, akit nevezhetünk Istennek, vagy az időnek az én meghatározásom szerint. Mert mindenhez idő kell, és az idő aktualitása az, hogy múlik. Nem lehet pótolni, és ha valaki ellopja tőlem, nem tudok venni egy másikat.  Nincs pokol és nincsen menny, én abban hiszek, hogy valamilyen reinkarnáció létezik.  Nem szeretem a papokat, és az sem tetszik, hogy a pápa nyolcvanmillió dolláros székben ül.  A vallás nem gond, de nem kötelezem el magam egyikben sem. Ha látok egy keresztet az utcán, meghajlok, mert a Mama így tanította meg.

A globális egyház politikája vonatkozik a magyarországi viszonyokra is?

Igen, sokkal többet tehetnének. Ha belegondolunk abba, hogy egy hadgyakorlat mennyibe kerül, vagy abba, hogy egy tank árából 200 traktort lehetne venni, az borzasztó. És, hogy 5 másodpercenként éhen hal valahol egy gyermek a világban, akkor nagyon nem mindegy, mire költünk.

Nem jó irányba halad a világ?

Nagyon nem.  Mert minden a pénz körül forog.  Erre is van egy idézetem: „Nem mindegy, hogy a pénz szolgája vagy, vagy a pénz a te szolgád. Ha gazdagodni szeretnél, először a lelkeddel és a szíveddel kezdd”.  Apámtól azt tanultam, hogy egy férfinak a dolga a biztonságteremtés, és én ehhez is tartottam magam mindig. Ha az emberek jobban szeretnék egymást, mint a pénzt, a világon békesség lenne. Szerintem ez így működik.

Mindennek az alapja a szeretet?

Igen, ez így van. Aki szeretetben él, nincs az a hatalom, ami legyőzhetné, és nincs ellenfele, akit le kellene győzni.

Konzervatívnak tartja magát?

Egy kicsit annak vallom magam. Azt mondom, hogy a liberalizmus az az állapot, amikor a konzervatív kicsit mosolyog.

Mi az a téma, ami legjobban irritálja a közéletben, vagy a politikában?

A közéletben az, hogy például sokan nem tudják, hogy mennyit adóznak. Kifizetik a kötelező adókat, de mellette ugye tankolnak, vesznek ruhaneműt, vagy bármit, amin adó van. Amikor politikáról kérdeznek, azt szoktam mondani, hogy nem vagyok egy pártnak sem a tagja, de magyar vagyok.  Ha választanom kellene, hogy kinek a pártján állok, akkor a Fidesz lenne az. Szoktam találkozni Papp Lászlóval, és véleményem szerint, ő az eddigi legjobb polgármester. Viszont azt gondolom, hogy ennek az országnak normális politikai rendszere utoljára, Széchenyi és Kossuth idejében volt. Ők tisztelték egymást, pedig az egyik gazdasági szakember volt, a másik katona, és politikai ellenfelek voltak. De Kossuth mégis a legnagyobb magyarnak nevezte Széchenyit.  A mostani fiatalok is tudják, hogy mit kellene tenni, de mégsem tesznek semmit sem. Félnek hangot adni a véleményüknek.  Engem is sokan meg akartak félemlíteni, még a szocializmusban is, de akkor sem, és most sem félek senkitől sem.

“A törtető, maximalista emberek viszik előre Debrecent” – gratulált Papp Lászlóéknak a város egyik legismertebb üzletembere

Milyen irányba halad Debrecen?

Szeretem ezt a várost, csak azt sajnálom, hogy egy belvárosi szakasza van, mert leromboltak nagyon sok szép, régi civis házat. Magyarországon csak egy felsőbb osztály létezik, nincs középosztály és “lejjebbi” osztály, és nem engedheti meg magának mindenki, hogy  akár elmenjenek ebédelni egyet a családdal. Pedig ha megtehetnék, akkor gazdagodna az étterem, gazdagodna a beszállító, és egy láncreakcióban elindulna a növekedés, beindulna a gépezet. Érdemes lenne elmenni más nagyvárosokba: Kassára, Nagyváradra, hogy megnézze mindenki, hogy ott milyen társasági életet élnek. Az emberek mozognak, ebédelnek, beszélgetnek, polgári életet élnek, ami ott nem kiváltságot jelent, hanem az átlagember szintjét.

Mit várjunk a választástól?

Április 1-én lesz egy videóm, abban sok mindent el fogok mondani, érdemes lesz megnézni. De a véleményem az, egy idézettel kifejezve: „ne a jelen ellen küzdj, építs vagy teremts olyat, ami elavulttá teszi a régit”. Sajnos a választók 70-%-a azt sem tudja hogy ki az, akire szavaz, amikor odakerül a sor. Mert a választók felelőssége a mindenkori kormány, és nem fordítva.  És amikor szavaztak, nem merik számon kérni, hogyha nem tartotta be az ígéretét.  Valószínűleg nem tudják, hogy erre egyáltalán van lehetőség. Azt mondom, hogy ne csak szavazni menjenek el, hanem kísérjék figyelemmel, hogy mit csinál az, akit bizalommal illettek meg. Itthon nincs politikai kultúra, ezért meg kellene tanítani az embereket a szavazásra. Ezt már az iskolában el kellene kezdeni. Nyomom kellene követni azt, hogy kire adták le a voksukat. És a legnagyobb védelem az lenne, hogy senki se hagyja el a hazáját, mert lehetőség mindenhol van, csak meg kell teremteni.

– Rontó Judyt, Szilágyi Szabolcs –

az eredeti hír itt elérhető