Az Európai Számvevőszék ma közzétett különjelentése szerint az Unió fellépése nem tette lehetővé egyes jelentős tengeri ökoszisztémák és élőhelyek helyreállítását. A tengeri környezet védelmére szolgáló uniós keretrendszer nem elég mélyreható a tengerek jó környezeti állapotának helyreállításához, és az uniós források nemigen támogatják a tengeri fajok és élőhelyek védelmét. A számvevők megállapították, hogy a védett tengeri területek aligha biztosítanak tényleges védelmet, miközben továbbra is jellemző a túlhalászás, különösen a Földközi-tengeren.

Környezetvédelmi és halászati politikája révén az Unió elkötelezett a tengeri környezet védelme mellett. Legfontosabb környezetvédelmi szabályait a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, valamint a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv határozza meg, és ide tartozik a védett tengeri területek hálózatának létrehozása is. Az uniós halászati politika célja annak biztosítása, hogy a halászati tevékenységek környezeti szempontból fenntarthatóak legyenek és hogy minimálisra csökkenjen a tengeri ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásuk, valamint mindehhez finanszírozás rendelkezésre bocsátása. A tengeri biológiai sokféleség csökkenését az Uniónak azonban nem sikerült megállítania az európai tengereken.

„A tengerek gazdasági, társadalmi és környezeti jelentőségük miatt valódi kincsnek számítanak. Az uniós fellépés azonban eddig nem tudta helyreállítani sem az európai tengerek jó környezeti állapotát, sem a halászat fenntartható szintjét – nyilatkozta João Figueiredo, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. – Ellenőrzésünk egyértelmű figyelmeztető jelzést ad az uniós tengervédelem kapcsán.”

Az uniós keretrendszer a gyakorlatban csak korlátozott mértékben biztosítja a tengeri biológiai sokféleség védelmét. A több mint 3000 védett tengeri terület létrehozása valószínűleg a legemblematikusabb tengervédelmi intézkedés. A védett tengeri területek széles védőhálót jelentenek ugyan, a számvevők azonban rámutatnak arra, hogy ez a védelem nem mélyreható. Megállapításuk összhangban van az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) közelmúltbeli értékelésével, amely szerint az európai védett tengeri területek kevesebb mint 1%-a tekinthető teljes mértékben védett tengeri rezervátumnak. Ahhoz, hogy eredményesek legyenek, a védett tengeri területeknek kellő mértékben le kellene fedniük az Unió legveszélyeztetettebb tengeri fajait és élőhelyeiket, szükség esetén halászati korlátozásokat kellene tartalmazniuk, és megfelelően is kellene irányítani őket. Ez azonban koránt sincs így.

A gyakorlatban nem működtek jól azok a szabályozási eszközök sem, amelyek a tengeri biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós politikát a közös halászati politikával kapcsolják össze. A számvevők által vizsgált tengeri területeken ezeket az eszközöket mindeddig nem használták sikeresen. Az uniós jog a veszélyeztetett fajokra és élőhelyekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Ezek azonban több mint 25 évesek, és nem veszik figyelembe a legújabb tudományos ismereteket.

A halászat jelentős hatást gyakorol a tengeri környezetre. Bár az Atlanti-óceán halállománya javulni kezdett a közös halászati politika révén, a Földközi-tengeren nem mutatkoztak érdemi előrelépésre utaló jelek. Itt a halászat kétszeresen is meghaladja a fenntartható szinteket. Az EEA a közelmúltban arról számolt be, hogy a felmért földközi-tengeri állományoknak mindössze 6%-a felelt meg a maximális fenntartható hozamra vonatkozó kritériumoknak.

Bár az uniós szakpolitikák kimondják, hogy az uniós finanszírozásnak támogatnia kell a tengeri környezet védelmét, a forrásoknak csak kis részét használják fel erre a célra. A 2014 és 2020 közötti időszakra mintegy 6 milliárd eurót különítettek el az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) számára. A számvevők becslése szerint azonban az általuk felkeresett négy tagállam (Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Portugália) forrásaiknak csupán 6%-át használták fel a tengervédelmi intézkedésekhez közvetlenül kapcsolódó intézkedésekre, további 8%-ot pedig a megőrzésre kevésbé közvetlen hatást gyakorló intézkedésekre. Mindebből nem egészen 2 millió eurót (0,2%) használtak fel a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának korlátozására. Pedig az uniós finanszírozás igenis hozhat változást: ezt mutatják az uniós LIFE és Interreg programok keretében finanszírozott projektek jó példái is.

az eredeti hír itt elérhető