A tagállamoknak kötelezniük kell a munkáltatókat a napi munkaidő tartamának mérését lehetővé tevő rendszer bevezetésére

A spanyol Federación de Comisiones Obreras (CCOO) szakszervezet az Audiencia Nacionalhoz
(kiemelt ügyek országos bírósága, Spanyolország) fordult annak érdekében, hogy a bíróság
állapítsa meg: a Deutsche Bank SAE-nek kötelezettsége áll fenn a személyzetének tagjai által
teljesített napi munkaidőt nyilvántartó rendszer létrehozására. A szakszervezet úgy véli, hogy ez a
rendszer lehetővé tenné az előírt munkaidő tiszteletben tartásának és a havi szinten teljesített
túlórákra vonatkozó információk szakszervezeti képviselők részére való közlésére irányuló, a
nemzeti jogszabályok által előírt kötelezettség teljesítésének az ellenőrzését.

A CCOO szerint egy ilyen nyilvántartási rendszer létrehozásának kötelezettsége nemcsak a nemzeti jogszabályokból,
hanem az Európai Unió Alapjogi Chartájából (a továbbiakban: Charta) és a munkaidőről szóló
irányelvből is következik. A Deutsche Bank azt állítja, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb
bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a spanyol jog nem ír elő
ilyen, általánosan alkalmazandó kötelezettséget. Ezen ítélkezési gyakorlatból az tűnik ki ugyanis,
hogy a spanyol jog, ezzel ellenkező megállapodás hiányában, kizárólag a munkavállalók által
teljesített túlórák nyilvántartását és az így teljesített túlórák számának a munkavállalóknak,
valamint képviselőiknek minden hónap végén történő közlését írja elő.

Az Audiencia Nacional kételyeket táplált a tekintetben, hogy a spanyol törvény Tribunal Supremo
által adott értelmezése összhangban van- e az uniós joggal, és e tárgyban kérdéseket terjesztett a
Bíróság elé. A kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak nyújtott információk szerint a
Spanyolországban teljesített túlmunka 53,7%-át nem vezetik nyilvántartásba. Egyébiránt a spanyol
munka- és szociális ügyek minisztériuma úgy ítéli meg, hogy annak meghatározásához, hogy
túlmunkát teljesítettek-e, pontosan ismerni kell a teljesített rendes munkaórák számát. Az
Audiencia Nacional kiemeli, hogy a spanyol jognak a Tribunal Supremo által adott értelmezése a
gyakorlatban egyrészt megfosztja a munkavállalók egy részét egy alapvető bizonyítási eszköztől,
amellyel alátámaszthatnák, hogy munkaidejük meghaladta a maximális munkaidőt, másrészt
megfosztja képviselőiket az e tárgyban alkalmazandó szabályok tiszteletben tartásának
vizsgálatához szükséges eszközöktől. Következésképpen a spanyol jog nem képes biztosítani a
munkaidőről szóló irányelvben előírt kötelezettségek, valamint a munkavállalók munkahelyi
biztonságáról és egészségvédelméről szóló irányelvből eredő kötelezettségek tényleges tiszteletben tartását.

A mai napon kihirdetett ítéletében a Bíróság kimondja, hogy ezen, a Charta fényében
értelmezett irányelvekkel ellentétes egy olyan szabályozás, amely, annak a nemzeti
ítélkezési gyakorlatbeli értelmezése szerint, nem ír elő a munkáltatók számára arra
vonatkozó kötelezettséget, hogy hozzanak létre az egyes munkavállalók által teljesített napi
munkaidő tartamának mérését lehetővé tevő rendszert.

A Bíróság mindenekelőtt kiemeli a valamennyi munkavállalót megillető, a maximális munkaidő
korlátozásához és a napi, valamint heti pihenőidőhöz való, a Chartában rögzített alapvető jog
fontosságát, amelynek tartalmát a munkaidőről szóló irányelv pontosítja. A tagállamoknak
garantálniuk kell, hogy munkavállalók ténylegesen részesüljenek a rájuk ruházott jogokban,
anélkül, hogy az irányelv végrehajtásának biztosítása érdekében megválasztott konkrét részletes
szabályok megfoszthatnák e jogokat lényegüktől. A Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a
munkavállalót a munkaviszonyban a gyengébb félnek kell tekinteni, miáltal meg kell akadályozni,
hogy a munkáltató korlátozhassa a jogait.
A Bíróság megállapítja, hogy az egyes munkavállalók napi munkaideje tartamának mérését
lehetővé tevő rendszer hiányában nem lehet objektív és megbízható módon meghatározni sem a
teljesített órák számát és azok időbeni eloszlását, sem a túlórák számát, ami különlegesen
nehézzé, ha ugyan a gyakorlatban nem lehetetlenné teszi a munkavállalók számára jogaik
érvényesítését.

A napi és heti munkaórák számának objektív és megbízható meghatározása ugyanis alapvető
fontosságú egyrészt annak megállapításához, hogy a maximális heti munkaidőt, amely a túlórát is
magában foglalja, valamint a minimális napi és heti pihenőidőket tiszteletben tartották-e. A Bíróság
úgy véli tehát, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, amely nem ír elő kötelezettséget olyan eszköz
alkalmazására, amely lehetővé teszi ezek meghatározását, nem garantálja a Charta és a
munkaidőről szóló irányelv által biztosított jogok hatékony érvényesülését, mivel megfosztja mind a
munkáltatókat, mind a munkavállalókat attól a lehetőségtől, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy
jogaikat tiszteletben tartják-e. Egy ilyen szabályozás ekként veszélyeztetheti az irányelv célját,
amely nem más, mint a munkavállalók biztonsága és egészsége magasabb szintű védelmének a
biztosítása, függetlenül attól, hogy milyen maximális heti munkaidőt ír elő a nemzeti jog. Ezzel
szemben egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi a munkaidő nyilvántartását, különösen
hatékony eszközt kínál a munkavállalók számára, hogy könnyedén objektív és megbízható
adatokhoz jussanak a teljesített munka tényleges tartama tekintetében, ami megkönnyíti egyrészt
az említett munkavállalók számára annak bizonyítását, hogy megsértették jogaikat, másrészt az
illetékes nemzeti hatóságok és bíróságok számára e jogok tényleges tiszteletben tartásának
felügyeletét.

Következésképpen a munkaidőről szóló irányelv és a Charta által előírt jogok hatékony
érvényesülésének biztosítása céljából a tagállamoknak kötelezniük kell a munkáltatókat
olyan objektív, megbízható és hozzáférhető rendszer bevezetésére, amely lehetővé teszi az
egyes munkavállalók által teljesített napi munkaidő tartamának mérését. A tagállamok
feladata, hogy e rendszer bevezetésének részletes szabályait, különösen e rendszer formáját
meghatározzák, adott esetben figyelembe véve az egyes érintett tevékenységi ágazatok jellemzőit
vagy akár különleges sajátosságait, például bizonyos vállalkozások méretét.

Forrás: https://curia.europa.eu

az eredeti hír itt elérhető